Anyukám

Szavakba foglalni ezt oly nehéz
Nincs mondat mi hozzá felér

Bízott bennem mikor más feladta
Töretlenül hinni bennem, ez az ő feladata

Menedékem volt a kies pusztába
Védelmezőm e nehéz világban

Szigor és szeretet e két erény
Egyensúlyban áradt felém

A jóságra nevelt engem mindig
Ezt az utat fogom majd tovább vinni

Hát köszönöm neked jó anyám
Hogy e nehéz útra még rá nem untál

Remélem egy szép napon tükörbe nézve
Azt látom, hogy álmod végre elérted