A szív gyönyörén

Minden ember boldogságra vágyik,
s mégis boldog oly kevés él e földön.
Oly kevés az, ki bensőből szeret
felebarátot meghitten, önzetlenség
tiszta indítékán, a szív gyönyörén.
Óh, te élet, te csalható ábránd!
A puszta lét csupán semmi nélkül
mindenné nem lehet, mert boldogságot
a szív csak szeretve lelhet. Minden
ott kezdődik belül, minden ott fogan
a benső tisztaságán, a szív gyönyörén
rejtőzve boldogan. Értéket ne csak
magadban, hanem másban is keress,
mert minden ember szeretetre vágyik,
vágyainak meghitt, édes rejtekén.
S hogyha majd fájni fog a perc, mi
tovaszállt a tűnő tegnapon, te akkor
se feledd, hogy a benső boldog csak
úgy lehet, ha másokat törődőn, a szív
hevén ölelve, meghitten, oly forrón,
gyengéden szeret.