Ím eljött ismét az ünnep,
könnyemet titokban törlöm.
Az élet sosem volt könnyebb,
nem tudom, milyen az öröm.
Páros magányomba zárva,
mint egy bús, bánatos barom,
búmat borba fojtóm még ma,
régmúlt dalait hallgatom.
Eszembe jutsz drága apám.
-gyermekként játszottál velem,-
Puha kézzel simogattál,
s most, nagyon hiányzol nekem.
Emlékszem, mikor rönköket
széleztünk a fűrész gépen,
súlytól kezem megremegett.
Ököllel találtál képen,
sokáig csengett a fülem.
Először, és utoljára
vertél akkor jól meg engem,
nem ütöttél többet, soha.
Tanítottad nekem szakmád,
s a gyalu siklott sercegve,
forgácskígyót tekert a fán,
arannyá vált a kezedbe'
minden, mit szívből csináltál.
Faragtunk sok hintalovat,
a körhintán büszkén ugrál,
s várják a vad lovasokat.
A bölcső is, mely hintázva
ringatott alvó gyermeket,
kalocsai mintát festve,
népies jelleget kapott.
Az ágyam is, mit csináltunk,
-és a sok bútor és ablak-,
még mindig ott áll szobámban
vidámak voltunk, boldogok.
Nem sejtettük mi vár reánk,
betegség dönt le lábadról,
körbe jársz a ház udvarán,
s magadban halkan búcsúzol.
Búcsúzol már az udvartól
unokák itt kezdtek járni,
búcsúzol a kis műhelytől
többé már nem fogsz dolgozni.
S most itt állok sírod szélén,
elszívok veled egy slukkot,
pálinkát tuszkolsz most belém,
s érted egy imát mormolok.
10 hozzászólás
Kedves István!
Igen megható verset írtál édesapádra emlékezve,aki nincs már az élők sorában.
Olyan ez a vers, mintha a lelked mélyéről szakadna fel egy bánatos sóhaj.
Talán valamikor újra találkozunk eltávozott szeretteinkkel, ha nem is ebben az életünkben, de nem válunk el végleg. Én ebben hiszek.
Gratulálok versedhez!
Köszönöm kedves alberth, hogy olvastad versemet. Én hiszek abban, hogy a halál után is van élet, de arra reményem sincs, hogy találkozzak az apámmal.
Ő jó ember volt, és a Mennyekbe jutott. Én ha meghalok, akkor a Pokolra kerülök. Végül is, ott van minden barátom.
Üdv: István
Kedves István!
Mondhatom nem tudtam egyszerre végigolvasni versedet,mert közbe-közbe nem láttam
Ilyen búcsúlevélröl állmodhat minden apa. Én is. És álmodok is.Ezután lehet még többet mint eddig, Hatvanötéves koromig,azt gondoltam, elhittem amit mondtak, hogy jó apa voltam. A munkahelyemen, a munkarársam, tizenöt évvel fiatalabb nállam, mindig azt mondta, ő mindig, ilyen édasapát szeretett volna mint én. Mindent megtettem a fiamért,és mióta gazdag felesége van. unojkám is lett, egyszerüen eldobott. Miért ilyen az élet? Akinek valami/valaki nincs, az szeretné, akinek van, az pedig nem tudja megbecsülni.
Amikor az embert az életében mindent megtett, a hazáját elhagyta, hogy nekik jobb legyen, egy idegen ország keserű kenyerét eszi, és enni is fogja még meg nem hal, mert ha a szeretett ember nem is akar róla tudni semmit, itthagyni mégsem tudja. Egy remény ami lehet, hogy a sísig tart. Szép , és szerető érzelmekkel megírt vers.
üdv Tóni
Kedves Toni!
Elszomorított amit írtál nekem. Nem tudom, számomra mi lenne a legfontosabb, a pénz, vagy a család. Sajnos egyszer én is megharagudtam úgy az öcsémre, hogy látni sem bírtam. Szüleimnél lakik, és ezért hozzájuk sem mentem. Bánom azt az egy évet, amég nem láthattam a saját hibám miatt az apámat. Halála békített ki bennünket. Akkor megfogadtam, hogy semmi sem tarthat vissza többé, hogy ne szóljak anyámhoz, és hogy ne láthassam őt. Azóta is úgy vagyunk, ha én nem megyek, a testvéreim nem látogatnak engem, és tudom, hiába lakunk egymástól öt kilométerre, anyánk halála után vége a családnak. Amig anyám él, addig menni fogok hozzá, hiszen apám halála óta kínoz a lelkiismeret, és nem tudom magamnak soha többé megbocsájtani azt az elvesztegetett egy évet.
Bízom benne, hogy fiad is egyszer észhez tér, és rájön arra, hogy mit veszt azzal, hogy dacoskodik a szüleivel.Kívánom neked, hogy láthassad unokádat, és kibéküljél a fiaddal.
Üdv: István
Kedves István!
Nagyon megható és öszinte vers!
Gratulálok szeretettel: Lyza
Köszönöm kedves Lyza, hogy olvastál. Most az ünnepek táján nagyon tud hiányozni nekem, és eszembe jutnak azok a csodálatos napok, mit vele együtt tölthettem.
Szeretettel: István
Szia Metallica!
Nagyon megható verset írtál Édesapádról.
Bizony nagyon tudnak hiányozni akik már elmentek és magunkra hagytak…Megértelek.
Gratulálok!
üdv: fátyolfelhö
Köszönöm kedves fátyolfelhő. Örülök, hogy olvasol, és a kritikáidat vagy éppen a dicséreteidet is szívesen veszem.
Szeretettel: István
Kedves Metallica!
Megrázó számomra a versed! Én is közelről tapasztaltam az elmúlást, nehéz megbirkózni vele. De szép emléket állítottál!
Üdv: Kankalin
Köszönöm kedves Kankalin soraidat. Részvétem tapasztalatod miatt. Sajnos nehéz elveszíteni szerettünket, és kínzó hiánya örökké égeti lelkünket.
Szeretettel: István