Elmosódott, homályos kép felett
elgyötört sóhaj, érted imát rebeg.
Hallom, amint a gitár peng kezedben.
Állok a hangok között.
Szentkép ez a kevés
amit szívemben őrzök.
Voltam vágyad, rapszódia lett.
Lettél ködfoszlány, ki érti ezt?
Elhomályosul az ürességben szemem.
Itt hagytál te is gyenge öt évemmel.
Sorsom ezt rótta rám.
Hőn szeretett apám
világvégén pihen. Rövidke életedet
aranyló ruhában várta a naplemente.
Apám emlékére
By oroszlán
8 hozzászólás
Kedves Ica!
Szívszorítóan szépen emlékezel meg édesapdról. Rövid leveledből nem tűnik ki, hol az a világvége, ahol pihen. Talán háborúban esett volna el? Ötéves korodból nem sokat emlékezhetsz rá. Mindenkinek van egy története, amibe belecsöppent. Ilyen az élet… Veled érzek, amikor olvasom soraidat.
Szeretettel: Kata
Köszönöm kedves Kata!
Nekem a "világvégén" azt jelenti, hogy nagyon messzire ment el tőlem. Betegség vitte el. Nagyon kevés róla az emlékem.
Szeretettel: Ica
Ó, kedves Ica, ez olyan gyönyörű, és olyan szomorú.
Jól megríkattál, ismerve mostoha gyermekkorodat.
Ugyanakkor magam is emlékeztem jó édesapámra.
Köszönöm Neked!
Szeretettel!
Ida
Drága Ida!
Annyira jó, hogy visszatudok emlékezni reá. Igaz nagyon kevés, de azt a szívemben őrzöm.
Köszönöm, hogy itt voltál: Ica
Fájó és gyönyörű megemlékezés kedves Ica!
szeretettel ölellek: Zsu
Köszönöm drága Zsu, hogy itt voltál.
Szeretettel: Ica
Kedves Icu! Költői képeid bearanyozzák az emléked! Szívvel olvastam. Éva
Köszönöm Évikém, hogy olvastad a versem.
Szeretettel láttalak: Ica