Hárs
virág,
illat-ár.
Szél-szerelem,
rád ékszerezem.
Nyár
elő
csendben sző
szív-szerelmet.
Ajh, veszedelmes!
Árny
fakul,
valami
kialakul
bennünk, úgy repül!
Fény
fonat.
Alkonyat
lep meg. Veled
magába fogad.
Fürt
fehér,
mézelő.
Májusba zárt
illatorgia.
7 hozzászólás
Mind tetszett, de legjobban az utolsó.
Köszönöm szépen az olvasást Andrea. Üdvözlettel:b 😊
Szia barnaby! 🙂
Egészen beleszerelmesedtem az apevába, mint formába. Ha lesz egy kis ihletem, megpróbálkozom én is vele, mert izgalmas ilyen szabályokkal verset írni. Látom, Andi választott magának egyet. 🙂
Nem fogunk összeveszni, mert nekem az első tetszik leginkább, az varázslatos, meseszép. 🙂
Írj még ilyeneket (is)! Kedvelem, ahogy a kötött formákhoz nyúlsz.
Örömmel jártam nálad, felüdített. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm szépen hogy olvastad kedves Kankalin a versikéimet. Van még pár hasonló firkám, de azt gondolom kevesen érdeklődnek ezek iránt…szeretem a haikukat, tankákat is. 🙂 üdvözlettel:b 🙂
Érdekes műfaj ez az apeva. Valahogy jobban kedvelem, mint a haikut, talán azért, mert hozzánk közelebb áll… Szépséges valamennyi, gratulálok! 🙂
Üdv: Klári
Köszönöm szépen Klári az olvasást és a tetszést is. Örülök a véleményednek a versről. Üdvözlettel:)
Nagyon szep az irasod, vegigviszel egy szerelmes kepet benne, termeszeti kepekkel füszerezve. A forma is magaval ragado, gratulalok,
H.