Aphroditéhoz

Hófehér tajtékból született istennő,
Nagy hatalommal bíró kegyes Aphrodité,
Mily rosszat vétettem teellened,mondd,
Hogy oztályrészemül jutott a fájó szenvedés?

Miért hagytál el engem aranyos Küpria,
Vagy ha velem vagy mire vársz?
Tápláld vagy szakítsd sívemből az érzést,
Melyre két út van:Ő vagy a Halál.

A Te szíved is fájt egykor Adonisz miatt,
A nemes,széparcú vadászért,
Tudom,Ő fel nem érhet ugyan vele
Mégis:nekem száz Adonisznál többet ér.

Nincs oly sem mint a derék Ankhiszész,
Apja Trója-hős fiadnak Aineiasznak,
Mégis: szememben Ő nagy s nemes
Az életet átölelő szerelmes varázslat.

Olyan mint a játékos patak csilláma,
Vagy vidám leányok élénk kacagása,
Mintha ezen a világon csak azért volna,
Hogy szívemet újra virágba borítsa.

Mint a fák közt csicsergő madarak dala,
Vagy fénye Apollón lantjának hangja,
Mint aranyrokkás Ariadné segítő fonala
Olyan Ő,s istenekhez hasonlatos alakja.

Hát segíts kérlek drága istennő
Verébfogatba ülj,s nyomban hajtass ide,
Csak te tudsz rajtam segíteni:
Mindkettőnkre hasson a báj vagy egyikőnkre se.

Jöjj hozzám ma kegyes Aphrodité,
És szabadíts meg a fájó kíntól,
Mondd:lehet vagy nem lehet?
S én már tudni fogom hol a helyem holnaptól!