Apokalipszis

Fekete éjszakában haldoklik a táj,
száraz kórókat sodor görgetve a szél.
Olyan sűrű most a csend, hogy már szinte fáj,
a borzalmak sejtelme szivárog ma szét.

Pirosra változik, remeg az ég alja,
dörögve hallatszik lovaknak patája.
Fakó ló érkezik, Halál nyargal rajta,
szorgalmasan sújt le ítélő kaszája.

Vágtat a bősz lovas, hullanak a fejek,
nem bújhat előle, akiben bűnöst lát.
Vörös, égő szeme gyűlölettel teljes,
nyomában pusztítón csapkod földből a láng.

Vége van a csendnek, torz sikolyok szállnak,
vértől ázva tocsog és gőzölög a föld.
Mire elcsendesül patkók dobogása,
elborít majd mindent a sűrű, sötét köd.

Az életnek immáron nyoma sem maradt,
eltűnt a sok bűn és vele az emberek.
Ítéletet hozott, már tovább is haladt…
Így tisztultak meg a hosszú évezredek.