Izzó harag, gyűlölet,
Szülte mocskos testét,
S ezzel megpecsételte
Kiátkozott lelkét.
Kardot adott neki,
S harcba küldte el.
Zászlójára égetett,
A legsötéttebb jel.
Páncélba öltözött,
Vérrel felavatta.
Falvakat áldozott fel,
Isteni haragja.
Tűzbe szórta minden
Emberi emlékét,
Élőholt, rabszolga, korcs,
Bilincs van a lelkén.
Tűzzel, űrrel, pokoli bűnnel,
Vérrel, éjjben átkozott minden!
Halott az élő s élő a holt,
Létünk a semmivel ősszeforrt.
Vörös nap kel, vérben fürdött,
Viharos szél az égen jár!
Holttestek körös körül,
Amerre bátor szemed lát!
Patak mederben csobog az élet,
Halott tóhoz közeleg.
Fekete tükrén árnyas rémek,
Alattuk a végtelen.
Szikkadt a föld,
Csak szűrke por,
Halott fák és füvek.
Csontok között,
Férgek hada,
Serceg csendesen.
Fent az égen,
Fakó fényben,
Fekete fellegek.
Lent a földön,
Halott reményben,
A néma végtelen.