Felocsúdva a lelketlen bűzből
Előbb passzív ellenállást tanúsítok
az ellen aki bűvöl
mindenáron.
Mindhalálig küzdök, érzem;
Te vagy mindhalálom!
Rólam nincs szentírás,
nincs aki nekem sírt ás,
erdőtökben vagyok irtás…
Messziről jöttem volna,
ha magányom nem tiétek lenne
Önmagam előttem tolva
megyek magam mögött menve…
El nem fogadásotok jogosít fel
idegenként értetek élnem
megfeszítve
2 hozzászólás
Én azt nem hiszem,hogy egy szót sem érdemel a versed, sőt,picit oda kell figyelni és
rögtön " becsúszik" valami belső feszültség-szerű meghökkenés -és szerintem-nekem!-pont ebben van a lényeg!
Csak a lényeg megközelítése másképp történik, de nem rosszabb, mint
egy bájgúnár versike!
Gr..ruca
Megkésve bár, de törve nem, válaszolok. Köszönöm a megjegyzést, örömmel tölt el, hogy meg tudtál benne ragadni valami lényegit. Habár nem bájgúnár versike, azért akad benne bőven kényszeredetten odaírt, megfontolatlan sor. Köszönöm még egyszer.
Üdvözlettel,
Ngaboru