Helikon lankáin
ődöngenek
a Múzsák,
időt töltenek
feslett vérükkel.
És az emberek
világában
a megalkuvás
– mint ronda
boltablak –, teret nyer.
Holdra sandít, vonyít
a lélek. Útját
állta – az "Én!"–,
érzelemmentes
testi tárgy.
Bacchus
magtalan földágyra
spricceli
a be nem teljesült
szerelmeknek borát.
8 hozzászólás
Szia Szabolcs,
Megfogott a manapság nem szokványos, mondhatni archaikus témaválasztás és úgy érzem, mégis sikerült mai frissességet belevinned. Kihallok belőle egy letűnt aranykort, ami kontrasztban áll a jelennel.
Üdv: Ginko🌺
Szia Ginko!
Jó a hallásod. 🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz!
Ezt kiragadtam:
"Bacchus
magtalan földágyra
spricceli
a be nem teljesült
szerelmeknek borát"
Különös,egyéni,ötletes!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Kedves Eferesz!
Ezt kiragadtam:
"Bacchus
magtalan földágyra
spricceli
a be nem teljesült
szerelmeknek borát"
Különös,egyéni,ötletes!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Kedves sailor!
Újra és újra köszönöm szépen.
Szeretettel: Szsbolcs
Szia Szabolcs! Üdítően klassz, illetve klasszikus, ó-veretű, de mégis mai! Csak pl ez: Holdra sandít, vonyít
a lélek. Útját
állta – az "Én!"-,
érzelemmentes
testi tárgy.
Mióta is? Hány évezred óta? Ezért mondom, h mai! 🙂
Szegény szerencsétlen istenek!
Szórakoztató amit írsz, s szórakoztatóan írod meg!
Üdv: én
Szia Bödön!
Mióta is? – nálunk felé aszongyák, Székelyföldön, hogy míg a világ s még két nap.
Köszönöm szépen soraidat.
Szeretettel: Szabolcs
és ez:
"És az emberek
világában
a megalkuvás
– mint ronda
boltablak -, teret nyer"
jóóóó
´Szép napot:sailor