Üdvözlet! Káprázatos szóhasználat! Én is szeretm a 4 sorosokat! Teljesen megigézett az hogy: “Múltba zár a múlt bazár…”. Végigfutott a hideg a hátamon egynéhányszor és lúdbőrös lett! Gratulálok! Rövid és kerek… és fantasztikus!
Mennyi kifejezés négy sorban! Ezek a négysorosok – nincs fenn túl sok, de ami van – nagyon jól sikerültek. Ugyanannyit mondasz velük, mint a ‘régebbi’ hosszú verseiddel. Azok is tetszettek, de ezek a maguk tömörségében…nah, szóval csak gratulálni tudok:)
Szeretem, ha nem rágnak valami a számba. Talán az utsó versszak szereplőinek sorrendjét borítanám fel a rímek miatt, de akkor az időrendiség… Na mindegy, Te vagy a költő, oldd meg – mert az utolsó verszak ríme kicsit csúsz. Ha ez megva, jelentem, írtál egy tökletes verset!
És még értem is… maybe
formailag nagyon ott van, de az utolsó 2sort erőltetettnek érzem: mintha a mondanivalót a formaiság alá rendelted volna.. A múlt bazár résznél különösen ezt érzem, meg az utolsó sor.. De az első kettő mondhatni tökéletes, formailag is, de főleg amit mond.
Kedves Napvilágosok! 🙂
Köszönöm szépen a hozzászólásokat! Akinek tetszett, annak természetesen külön örülök, de az ellenvéleménynek is van helye, most inkább ezekre szeretnék válaszolni, ha nem baj.
Az első, amit megvilágítanék, talán nem tudja mindenki, az apoptózis a sejtek programozott halálát jelenti, tehát benne van a 2. sorban, itt a kapocs. Erről a témáról nemrégiben írtam egy dalszöveget is, The point of no return címmel, ami pedig azt a pontot jelenti az apoptózisban, ahonnan már nincs visszaút, tehát ahová ha eljutott a sejt, már biztosan el fog pusztulni. Korábban még megváltozhatott volna a dolog, ha kap egy olyan jelet a környezetéből, hogy sztornó, élj tovább.
Az expresszionizmust nem értem, hogy jön össze az apoptózissal. Miért lenne expresszionistább ezalapján a cím alapján? És egyáltalán mit is értsek ezlatt?
A "múlt bazár" ha már muszáj magyarázni, az talán egy kirakodóvásár vagy egy olyan hely, mint mondjuk egy tunéziai bazársor, ahol rengeteg mindent láthatsz, hatalmas a kavalkád, minden érdekes, de egy másik világ, te nem igazán kerülhetsz bele, mindig csak szemlélő vagy, mint ahogy a múltat is csak szemlélheted, nem változtathatod már meg.
Az utolsó két szót a ritmus miatt nem cseréltem meg, holott én is gondoltam már rá, mert hogy a caesar is két szótag meg a bazár is, és mindkettőnek ZÁR a vége kiejtve, de, mondom, a ritmus nem tetszett úgy, megbicsaklott, és azt gondoltam, a "…zár, zár" még mindig inkább rímel a bazárra, mint a cÉzár.
Az, hogy mit minek rendelek alá, hát, van úgy, hogy a formaiság fontosabb… 🙂 lásd Halk csillagok éjszakája. Egyébknt egy hangzatos szópáron már neki lehet állni gondolkozni, hogy mit is jelenthet, és az ember máris asszociál és belemerül a képzelet világába. Tessék csak dolgoztatni a szürkeállományt! 🙂
12 hozzászólás
Üdvözlet! Káprázatos szóhasználat! Én is szeretm a 4 sorosokat! Teljesen megigézett az hogy: “Múltba zár a múlt bazár…”. Végigfutott a hideg a hátamon egynéhányszor és lúdbőrös lett! Gratulálok! Rövid és kerek… és fantasztikus!
Talán a múlt bazárt nem értem.
a többi a helyén van.
jó a cím, bár kissé elüt a tartalomtól
Mennyi kifejezés négy sorban! Ezek a négysorosok – nincs fenn túl sok, de ami van – nagyon jól sikerültek. Ugyanannyit mondasz velük, mint a ‘régebbi’ hosszú verseiddel. Azok is tetszettek, de ezek a maguk tömörségében…nah, szóval csak gratulálni tudok:)
Nagyon szellemes vers ez.
maharadzsa, ceasar, cár- ezaztán a múlt bazár!
🙂
megfogott.
Üdvözlettel “gézagyerek”
Jajjdejó kis négysoros!
A rövid versek szerelmese: Hanga 🙂
jó, hogy nem vitted tovább…
Szeretem, ha nem rágnak valami a számba. Talán az utsó versszak szereplőinek sorrendjét borítanám fel a rímek miatt, de akkor az időrendiség… Na mindegy, Te vagy a költő, oldd meg – mert az utolsó verszak ríme kicsit csúsz. Ha ez megva, jelentem, írtál egy tökletes verset!
És még értem is… maybe
misi
Szija,
formailag nagyon ott van, de az utolsó 2sort erőltetettnek érzem: mintha a mondanivalót a formaiság alá rendelted volna.. A múlt bazár résznél különösen ezt érzem, meg az utolsó sor.. De az első kettő mondhatni tökéletes, formailag is, de főleg amit mond.
L
Tömör, tartalmas négysoros.GRT
nem rossz de hamár ilyen címet adsz művednek, akkor lehetne egy kissé expresszionista,és kevésbé történelmi!
Kedves Napvilágosok! 🙂
Köszönöm szépen a hozzászólásokat! Akinek tetszett, annak természetesen külön örülök, de az ellenvéleménynek is van helye, most inkább ezekre szeretnék válaszolni, ha nem baj.
Az első, amit megvilágítanék, talán nem tudja mindenki, az apoptózis a sejtek programozott halálát jelenti, tehát benne van a 2. sorban, itt a kapocs. Erről a témáról nemrégiben írtam egy dalszöveget is, The point of no return címmel, ami pedig azt a pontot jelenti az apoptózisban, ahonnan már nincs visszaút, tehát ahová ha eljutott a sejt, már biztosan el fog pusztulni. Korábban még megváltozhatott volna a dolog, ha kap egy olyan jelet a környezetéből, hogy sztornó, élj tovább.
Az expresszionizmust nem értem, hogy jön össze az apoptózissal. Miért lenne expresszionistább ezalapján a cím alapján? És egyáltalán mit is értsek ezlatt?
A "múlt bazár" ha már muszáj magyarázni, az talán egy kirakodóvásár vagy egy olyan hely, mint mondjuk egy tunéziai bazársor, ahol rengeteg mindent láthatsz, hatalmas a kavalkád, minden érdekes, de egy másik világ, te nem igazán kerülhetsz bele, mindig csak szemlélő vagy, mint ahogy a múltat is csak szemlélheted, nem változtathatod már meg.
Az utolsó két szót a ritmus miatt nem cseréltem meg, holott én is gondoltam már rá, mert hogy a caesar is két szótag meg a bazár is, és mindkettőnek ZÁR a vége kiejtve, de, mondom, a ritmus nem tetszett úgy, megbicsaklott, és azt gondoltam, a "…zár, zár" még mindig inkább rímel a bazárra, mint a cÉzár.
Az, hogy mit minek rendelek alá, hát, van úgy, hogy a formaiság fontosabb… 🙂 lásd Halk csillagok éjszakája. Egyébknt egy hangzatos szópáron már neki lehet állni gondolkozni, hogy mit is jelenthet, és az ember máris asszociál és belemerül a képzelet világába. Tessék csak dolgoztatni a szürkeállományt! 🙂
ilyen témáról nem kell verset írni, vagy ha már megihletett akkor inkább glosszát írj róla, ne pedig négysoros koholmányt
Megkapó a vers, elemeztem, és rájöttem…
Grati: d.p.