Feltöretlen szűzföld,
lakatlan sziget,
ember sosem járta
virágzó liget.
Éledő tűzhányó
ismeretlen hegyen,
vágyaktól táguló
Világegyetem,
Fa első gyümölcse,
mit még le sem szedtek,
égből hullott manna,
miből még nem ettek.
Titokzatos mélység,
Marianna-árok,
testednek temploma,
hová alászállok.
Nászt még át sosem élt
szeplőtelen matrac.
Nekem adtad azt, mit
másnak már nem adhatsz.
Szüzességedért
By Geisz László
6 hozzászólás
Gratulálok e versedhez: életajándékot kaptál örökbe és örökre.
Fantasztikusan könnyed és gördülékeny, talán egy kevésbé direkt címmel még jobb lenne, akkor nem "előre" magyaráznád, miről is szól a vers, hiszen amúgy is érthető.
Gratula.
Poppy
Tökéletes!
Mint rímekben, mint mondanivalóban, nagyszerű! Remélem még sokat olvashatok tőled ilyet!
üdv: Eddie
Köszi szépen Futóinda!
Valóban kedves Poppi!
Lehetett volna a versem címe pl.: Nekem adtad,
és akkor a végére kiderülne, hogy mit.
Kérdés, hogy ez esetben ezen írásomat hányan vették volna észre.
Ezt a versemet egy erotikus verspályázatra írtam, még 2008-ban, melyet az Édentől Keletre Csoport írt ki, Vénuszi Csoda címmel.
Ezért szerettem volna, ha már maga a cím is sugároz némi erotikát. ( Írásommal III. lettem)
Egyébként teljesen igazad van a címet illetően.
Köszönöm véleményed, üdv.: Laci
Köszönöm Eddie!
Üdv.: Laci