Azt hitted ez most más,
Megint.
Fellegek közt szálltál,
Egy újabb napra vártál.
És eljött, újra,
Számtalanszor,
Volt, hogy egy héten hatszor.
Beszéltél, hallgatott,
Beszélt, te hallgattad,
Tettél érte bármit,
És ő is miattad.
Majd csendben más lett,
De most máshogy más,
Már nem volt öröm az ébredés,
Sem az alvás.
És a végén, majd ő is kimondja:
„Április bolondja”
De addig…
1 hozzászólás
húúú.
szeretem az olyan verseket-prózákat, amiket nem értek meg elsőre. ez is ilyen.
olyan két ellentét, két véglet közötti vergődő, nyugtalan hangulata van. nem érthetem meg igazán, mert ez neked, magadnak szól, vagy valaki másnak, aki közel áll/állt hozzád, de érzem, hogy mély érzelmek ihlették. olyan, mintha átélted volna.
szép.
üdv
Niké