Testem egyre nehezebb, lelkem apró darabok sírköve,
egyszer a múltam, ma a jelenem van sötétbe.
Többször tanultam járni, ébredtem már a semmibe,
vesztettem már mindent el, örökre.
Most újra itt vagyok, a fehér ágy láncra ver,
s a lelkemben zugó szomorúság fájdalmasan énekel.
Legyőzött egy kisállat, vérem táplálta élettel,
s általa teli vagyok fájdalommal és félelemmel.
Apró darabok sírköve
By Daisy
2 hozzászólás
Jajj miért írsz ilyen szomorút?? 🙁 Nagyon szép,meg tök jóó hogy ilyen elvont és a sorok mögé kell látni hogy megértse az ember! Tetszik yoo lett:)
Nagyon jó lett a cím is és a vers is.
Rozália