Az Apró Dolgok Istene
Benned van, és figyel
Az Apró Dolgok Istene
Törődik most már senkivel.
Az Apró Dolgok Istene
Nem süt többé fűszeres kalácsot,
Az Apró Dolgok Istenét,
S magadat, sokszor szánod…
Az Apró Dolgok Istene
Nem mondja már”na látod”,
Az Apró Dolgok Istene, ha fázol,
Nem ad rád meleg kabátot.
Az Apró Dolgok Istene
Nem mondja, hogy „maradj”,
Az Apró Dolgok Istene
Nem mondja:”el ne hagyj”.
Az Apró Dolgok Istene
Tanított szépre, jóra
Az Apró Dolgok Istene okán
Lettél világ-rácsodálkozója.
Az Apró Dolgok Istenére
Lehet, hiába vársz már,
Az Apró Dolgok Istene – tehetek róla én,
Kiszállt egy előző állomásnál.
Az Apró Dolgok Istene
Elment, már nem vigasztal,
Hé! Apró Dolgok Istene!
Jól kibasztam velem-magammal.
3 hozzászólás
Talán még utaztok együtt, ám akkor addig örülj neki míg együtt vagytok!
Szia, és kösz, hogy olvastál!
És tudtam örülni!
Kedves túlparti!
Azt hiszem, hogy csak most kezdtem el ízlelgetni a verseidet, és azt kell, hogy mondjam, de te tudod.
🙂
Szeretettel: Szabolcs