Apró kövek lenn a földön
Sok sok hever odalenn
Rájuk lépnek, ott a földön
Erősek ők odalenn
Láttam egyet és felvettem
Puha szívvé változott
Botladoztam, elejtettem
Kemény kővé változott
Kézbe vettem újra gyorsan
Hiába a sietség
Forró szívem lángja késő
Hiába a melegség
3 hozzászólás
Érdekes ez a vers,tetszik…Rövid és mégis sok a mondanivalója…
Ha már rövid, legyen velős 🙂
Köszönöm szépen.
Az első versszak nem az igazi, de a második és a harmadik nagyon tetszik!
Üdv,
Kalina