(„ha ital vagy, szódavíz, én
leszek benne málnaszörp.”-Sea Miller)
Úgy egészítjük ki egymást,
mint muzsikaszó a muzsikást.
Ha fészek lennél, én vörösbegy,
katicabogár te, és én petty.
Te levélrügy, én virágbimbó.
Légy vasderes, én leszek hintó.
Ugye, milyen egyszerű ez?
Kellesz, mint sírhoz a fakereszt,
hőseposzban Iaszónnak hajó,
mesekirálynak cukorhoz só.
Lennél fenyőfa, én fényfüzér,
lennél koncert, s én jegyüzér.
Puha ágy vagy? Én altatódal,
Jeruzsálemnek siratófal.
Látom már, látod, milyen igaz:
összeillünk, mint talpfa és gaz,
csatamezőhöz harcostársak,
Kossuth térhez kivágott hársak…
16 hozzászólás
Kedves Irén!
Ritkán olvastam mostanaban ihletesebbet!
Gratulálok:sailor
Kedves Sailor, örülök, ha tetszett!
Kedves Irén!
Szeretettel gratulálok!
Remek hasonlatok!
Üdvözöllek: oroszlán
Kedves Oroszlán, nagyon köszönöm a véleményt!
Kedves Irén!
Nem egy mindennapi szerelmes vers. Tetszik.
Ági
Ágikám, köszönöm! Azért nem csak szerelem van benne, különösen a vége picit elgondolkodtatónak szánt…
Kedves Irén!
Egyszerű párosításnak tűnnek soraid, pedig messzire nem azok…
Gratulálok, Judit
Köszönöm, Judit, meglátod a szavak mögötti szándékot…
Kedves Irén!
Nagyon szép vers, és a végén az a kis fricska a kivágott hársfák miat, nekem a természet szeretetét sugalja.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Köszönöm az olvasást, véleményt. Van némi aktualitás is a versben…
Kedves Irén !
Nagyon jó társítások, örömmel olvastam.
Szeretettel gratulálok: Zsu
Kedves Zsu, köszönöm szépen!!!
Kedves Irén!
Szellemes, ötletes, fordulatos, néhol kicsit humoros a versed, csak a címét nem igazán tudom hová tenni. Apropó szoktuk mondani, kicsit régiesen, ha valamiről eszünkbe jut valami, és kitérőre készülünk a beszédben, /vagy az apropó egy jó alkalom, egy ürügy, egy jogcím valamire/.
A hiba biztosan az én készülékemben van, mert nem tudtam megfejteni a címadásodat.
Judit
Juditkám, olvastam az idézett szöveget, ami valakik összetartozásáról szól. És apropó – erről eszembe jutottak dolgok, és elmondtam én is, mik tartoznak feltétlenül össze…:)
Köszönöm, hogy olvastad!
Értelek, kedves Irén, nagyon is,mert bennem is néha így jajdulnak a mindennapok fájásai.
Nálunk, palócoknál, apropóként szoktunk "bedobni" hirtelen jött témaváltoztatást.
Erre emlékeztettél, de a verssorok közt megbújó savanyúság lényegét sem köll megmagyarázni.
Búvópatak gondolataid kibukkannak soraid közül.
Gratulálok, Inda.
Kedves Inda, nagyon jól látod, és nagyon köszönöm…!!!