Ár

Az ár már elindult…
Pusztít kegyetlenül, vadul.
Nincs gát mi feltartóztathat!
Tajtékzó hullámai közt, ott ….
Ott a nagy mélyben sodródok.

Félnem kéne, nem tudok!
Ordítok, nem hallotok?!
Egyre messzebb, s messzebb jutok.
Most már sejtem, sőt tudom!
Csak egy szellem vagyok.

Köztetek éltem, szerettem.
De most csak feledni szeretnétek.
Igazatok van, nem lehettek vizesek!
Ti felhőn jártok, én csak szélben,
Szabad lelketek láncos, tépázott az enyém.

Visz az Ár egyre messzebbre,
Horizonton túl, a kezdetekhez.
Vihet, ahányszor csak szeretne!
Szabad vagyok, szabadnak születte!
Nem kellenek a szabályok, feleslegesek.
Az én életem, csak Én élhetem!