2024. december 27., péntek
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Ár

    Horák Andrea KankalinBy 34 hozzászólás2053 megtekintés

    Zavartan zuborog és kitörni késztet,
    de simítva csitítgat belül az ár.
    Bódít, mint az erdő mollja várt tavaszon,
    míg rügyeket ringat az ébredő fán,

    vagy kalászok dala, ha hív aratásra
    – kacajba kergetett szökő szólamárny -,
    bár hó alá temetett, fagyban is fénylő,
    mert életre zendül a nap mosolyán,

    és nyarakat, teleket temetve, zengő
    zenékbe csábít majd bölcs énekein,
    míg lélek a lélekkel holdfényre táncol
    csillaghárfa húrok csend ütemein.

    Share.

    34 hozzászólás

    1. aLéb on

      Rengeteg zene, sodró ütem. Nem hallgattam hozá zenét (bocs). A zenét a versben kerestem, és okkal, mert ott kellett lennie, benne is van :-).
      Nagy lendületű vers, hatalmasakat lép térben és időben, közös nevezője az a feszülő, kitörni kész kedv, ami ha kiárad, mindent eltölt, és akarata, természete alá hajt. Nincsenek határok ebben a versben, de nem is kell határokat tartania, ez a lényege, nem korlátozza holmi fizika. Eszközeid ezt jól érzékeltetik, hogy mindez kívül vagy belül történik meg, szinte már nem is érdekes, hiszen a mindent eluraló érzés a fontos. Nyugodtan felemelően zár a vers, végtelenre nyit, megtalálta amit keresett a "mosolyba ringat" kifejezés merült fel bennem :-). A cím és a vers összhangja remek.
      Tetszett, szeretem az elnyugvó, kiteljesedő verseket.
      aLéb

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia aLéb! 🙂
        A zenét csak azért mellékeltem, mert mindig valami duruzsol, amikor írok. Most éppen Mark Knopfler volt az áldozat és a tettes. 🙂
        Ez a vers az előzőhöz hasonlóan kitört belőlem, mint egy szándékosan lassított áradat, nem öt perc alatt, de kevés időt töltöttem vele, ez az igazság. A lényeg most az volt, hogy élvezzem a lelki szabadságot. 🙂 Felemelő érzés!
        A véleményed "mosolyba ringat", de nem bízom el magam. 🙂
        Köszönöm, hogy ilyen részletesen elemezted! Örülök, hogy tetszett!
        Szeretettel: Kankalin

    3. Zsefy Zsanett on

      Elolvastam a versed zenei aláfestéssel is..nagyon szép, kellemes zenét választottál.
      De gyönyörű a versed önállóan is! Talán még úgy – nekem – jobban tetszik..nem sodorja el a figyelmet a lényegről..a versről.
      Gratulálok, kedves Kankalin!
      Szeretettel : Zsanett

    12. Névtelen on

      Szia Pillangós Kankalin! 🙂

      Tán úgy forrong benned valami, mint évszakváltásnál az ember türelmetlensége. Egyedül az ősz, ami "hálistennek" hiányzik innen, ami az elmúlásra, megnyugvásra emlékeztet.
      A tavasz-várás, a vágyakozás, a nyár simgató melege, égető forrósága, a tél csípőssége, markánssága mind, mind jól visszaadja a kitörni készülő érzést, mi "bódít", s remélem, kellemesen.
      Kettősséget érzek minden versszakban, ami szerintem még feszítettebbé teszi az egész versed hangulatát.
      Többször, figyelmesen kell olvasni, túlzottan is "becsapós", mert a dallamával csalókán a felszínen tart, holott "csak" takarni hivatott a lényeget.
      Gratulálok hozzá. Ez az a vers, ami térdre kényszeríti az embert!
      Szeretettel: ottaka

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia ottaka! 🙂
        Mit is mondhatnék erre? Magával ragadott az ár, s oly megnyugtató, hogy nem szeretnék szabadulni tőle. Ritka érzés. A forrongásom csitítja, hibáim felszínre hozza, javítani késztet, s egyszerre van jelen a négy évszak, bármennyire nem tettem a versbe mindet. 🙂 Ott van mind a négy. A negyedik magam vagyok. 🙂
        Az érzés bennem van, de nem hagyom kitörni, mert oly jó magamban tartani, hogy nem hagyhatom elillanni. 🙂
        A vers valóban becsapós. A lényeget nagyon mélyre rejtettem, mert számomra fontos. Őrizgetem. 🙂
        A vers dallama szerintem nem tér el a tőlem megszokottól, egyszerűen így jön -szerencsémre.
        Amit itt leírtam, engem kényszerített térdre. Mástól ezt nem várom el. 🙂
        Nagyon szépet írtál nekem megint! 🙂 Értve értesz! 🙂 Köszönöm!
        Szeretettel: Kankalin

    13. Finta Kata on

      Kedves Kankalin!
      Ha késve is, de itt vagyok, hogy az újabb szépségedet elolvassam. Nagyon jó ritmusa van a versednek. Olyan jó ilyen verseket olvasni. Egyébként – ha bárhol olvasnám, név nélkül is, tudnám, hogy tiéd a vers, mert itt is beleaplikálsz itt-ott egy-egy zenei kifejezést.
      Nagyon tetszik, amit írtál, s örülök, hogy rátaláltam.
      Szeretettel: Kata

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Kati! 🙂

        Jól érzed, nagyon tetszik, ahogy megfogalmaztad, mert pont ilyen. Megszületett egy "Zenemű", ami azóta is szól, nem enged be más hangokat a fülembe mivel örök. 🙂
        Köszönöm az értő gondolatokat. Elnézést kérek, hogy csak most vettem észre, hogy írtál ide. 🙂

        Szeretettel: Kankalin

    Leave A Reply