éppen most vált át valami másba.
Valami égészen érdekesbe.
Letépek egyet, s elmerengve
ráfújok…
Mind a hétszáz szétreppen,
megbújnak lent a zöld gyepben
s kihajtanak. Jön hétszáz lányka,
kik nagyot fújnak bóbitákra.
Elreppen
mind, viszi a szél,
egyszer valahol földet ér…
Ez így megyen, s egy szép napon,
arannyá válik az udvarom.
(Sőt! Az egész világ!)
6 hozzászólás
A pitypang valóban arannyá változtatja a világot. Kislányom nagyon szeret vele játszani. Lehet belőle láncot, koszorút készíteni, repítőszőrös termését elfújva kívánni stb. Tetszik a versed!
Ez az kerti arany világ a versedben visszahozza a gyermekkoromat, mint Rozália is írta mennyiféleképpen lehetett a pitypanggal játszani.Emlékszem volt egy nagyon szép lány, mi csúnyácskák voltunk, a fejére tettük a pitypang koszorút..Ez jutott eszembe hirtelen.Szép emléket ébresztettél fel bennem..Köszönöm!
Szeretettel:Selanne
A boldog ember látja így a világot:)
tetszik nagyon
grat
Kedves Gyömbér!
Eddig csak egy verset olvastam a pitypangról, de nekem a te versed jobban tettszik. A verset Sazabolcsi Erzsébet irta:
Lennél-e kedvemért felhő, kapkodó szél?
Lennél-e kedvemért széllel szálló levél?
Lennél-e értem pitypangbóbita,
ha én lennék az ősz hűvös sóhaja?
üdv Toni
Örülök, hogy olvastátok, és köszönöm a hozzászólásaitokat!
Üdv: Gyömbér
Kedves Gyömbér,
én allergiás vagyok a pitypangra, de olyan szépen írsz róla, hogy kedvem lenne beleszagolni 😀
Kedves és boldog a versed, nagyon tetszik!
Jodie