Óaranyba fordul át az alkony,
s a falevelek barnán fénylenek,
megérint, mint sóhajtás a sarkon
– de meglehet, hogy mégis tévedek –
épp olyan, mint egykor volt a réten
a konyakszínben ringó délibáb,
s felette, a fény-simított égen
– még álmodtuk a legszebb szívcsodát –
felrobbantak szikrái a Napnak
– bár kezünk még a fűben matatott –
gyanta-sárga tűzgömbök rohantak,
s egy aranyecset húzott szalagot.
Merengve az égperemre nézek,
s úgy leírnám a legszebb mondatot!
De – bennem – már tompulnak a fények,
és ritkábbak az aranyalkonyok…
27 hozzászólás
De hiába múlik kacagva az idő,
a líra engem mindig átölel,
míg szív dobog és lélegzik tüdő,
az érzés az, ami mindenre felel.
Kedves pipacs!
Gyönyörűen játszol az érzelmek hárfáján. Vigyázz nagyon a kezedre, hogy sokszor bírja még dalra a húrokat. Köszönöm a bennem futkározó bizsergést.
Szeretettel.
Millali
A kezemre? :))))) Ez nagyon kedves. 🙂 Hálás vagyok szavaidért, hiába a líra kortalan. 🙂
Köszönöm a stófákat (is)!
Nagyon örültem, neked Millali.
pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Gyönyörű az aranyalkonyod!!!
Amíg a versedet olvastam, kislány voltam újra, ültem a fűben édesanyámmal és az ő szavai visszhangoztak bennem, ahogy mesélt az alkonyról… hallottam simogató hangját…
Köszönöm Neked ezt az élményt, hogy újra élhettem…
Szeretettel
Ida
Bevallom, én is gyermekként láttam a legszebb alkonyokat. Persze, még mindig nyitott vagyok a természet csodáira (is). :)))
Örülök, hogy adhattam valamit, kedves Ida.
Köszönlek!
pipacs 🙂
Elmerengve olvastam szép versedet, és tetszik nagyon.
Szeretettel
mesako
Külön köszönönet, hogy rátaláltál versemre, mert a főoldalról azonnal lecsúszott.
A merengés bizony egyre inkább szokásunkká válik, az évek múlásával, nálam legalábbis. :)))
Szeretettel láttalak!
pipacs 🙂
Szép a dallama:) és pont ilyen alkonyokat fotózgattam egy időben:) de a 3.sort nem értem, hogy érint meg a sóhajtás a sarkon?
Egy sarkon, még egy ember is egy pillanat alatt tűnik el, hát még egy sóhajtás. 🙂 Azt akartam érzékeltetni, hogy egy pillanat alatt érinti meg a lelkemet, kedves Kevi. Sajnálom, ha bonyolult voltam.
Nagyon köszönöm, hogy megtiszteltél. Fotókban bizony sokkal könnyebb egy ilyet (is) megmutatni.
Mit tegyünk, ha ide nem szabad képet feltölteni, marad az írás. 🙂
pipacs 🙂
Csodálatos merengés egy gyönyörű alkonyatban…
Gratulálok kedves Pipacs!
Bizony egy szépséges alkonyat, megérinti az ember lelkét. 🙂
Örülök, hogy tetszett, kedves Judit.
Köszönlek!
pipacs 🙂
Kedves pipacs!
Alkony és merengés, jó párhuzam. Tetszik, hogy egy kicsit mögé kell nézni, nem tálcán kínálsz tényeket. Gondolom, nem véletlenül fordult óaranyba az az alkony.
Üdv,
A.
A tények mindig a sorok mögött vannak, kedves Andrea. 🙂 Azt viszont már az olvasóra bízom, hogy mennyit fejt meg belőle. :)))
Köszönöm, ha belelátsz!
pipacs 🙂
A tollad, az eceted is egyben……
(Semmi újat nem mondtam ezzel, de mindig jövök álmélkodni….)
Szusi kedves, az ecetem is, meg az ecsetem is. :))) De nem bánom, ha álmélkodni hozzám jársz, akkor megéri nekem. :))
Köszönlek!
pipacs
ECSETED (rossz a Sö betűm)
Kedves Pirospipacs!
A versedről egy Zorán szám jutott az eszembe, az, hogy "A szerelemnek múlnia kell". A múló szerelem színekkel lefestve. Nekem ezt jelentette a versed. Gratulálok! Üdv. Szilvi
Vagy valami hasonló. 🙂
Kedves Szilvi, van aminek múlnia kell, van ami múlik…
Köszönöm, hogy belefeledkeztél a versbe.
pipacs 🙂
A hölgyekn esetében szerintem kevésbé "tompulnak a fények",Tetszett!Grt:Z
Én is csak a szememre gondoltam… :))) Vagy ki tudja? 🙂
Köszönlek, Z! 🙂
pipacs
Szép meghitt gyönyörtű!
szeretettel-panka
Köszönöm, Panka, örömmel láttalak! 🙂
pipacs
Kedves Pipacs!
Gyönyörű alkonyt festettél nekünk. Szinte látom az ablkomból, – én onnan szoktam nézni a csodálatos naplementéket. S borús napokon szinte hiányzik, hogy nem láthatom.
Jó volt látni a színes képeidet, és elképzelni merengésedet a réten…
Jó időnként elmélázni az elmúlt idők szépségein!
Élvezettel olvastam szépen megkomponált derűs versedet.
Szeretettel: Kata
Bizony, kedves Kata, már gyakran elmélázunk. 🙂 De nincs ezzel semmi baj, legfeljebb leírjuk. :))
Örömmel láttalak versemnél, néhány kellemes percet adni nagyon jó dolog. 🙂
Szeretettel.
pipacs
Arany az alkony, gyémánt a vers.
Szeretettel gratulálok: Zagyvapart.
Az azért mégsem, de köszönöm!
pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
A Véletlen ismét kivettette nekem e csodás aranyalkonyod! Bár korábban már olvastam, de most mégsem hagytam elmenni mellette, hogy ismét ne gyönyörködjek a szép soraidban. Örülök, hogy ismét megcsodálhattam. (Ritkán találkozunk!)
Szeretettel: Kata
Amikor egy verset többször is elolvasnak, akkor lehet benne valami. 🙂 Végtelenül örülök, kedves Kata, hogy Te megtetted, és hagytad azt, hogy megérintsen ez az alkony.
Valóban rég jártam erre.
Ölellek.
pipacs 🙂