Rainer Maria Rilke: Traumgekrönt
– Teil 2, Träumen (I-XXVIII.)
XIX
VOR mir liegt ein Felsenmeer,
Sträucher, halb im Schutt versunken,
Todesschweigen. – Nebeltrunken
hangt der Himmel drüber her.
Nur ein matter Falter schwirrt
rastlos durch das Land, das kranke …
Einsam, wie ein Gottgedanke
durch die Brust des Leugners irrt.
Prag, 29. März 1895
In: Erste Gedichte von Rainer Maria Rilke, Traumgekrönt, S. 71- 85, (S. 80-81)
Insel-Verlag, Leipzig, 1913 |
Rainer Maria Rilke: Álommal koronázva
– 2. rész, Álom (I-XXVIII.)
XIX
ELŐTTEM sziklatenger,
cserjék, félig omladékban,
Halálos csend. – Ködkaréjban
menetel égi henger.
És a beteg vidéken
ott kepeszt egy fáradt lepke …
Árván, mint az Isten-eszme
eretneknek szívében.
Prága, 1895. márc. 29.
In: Rainer Maria Rilke első versei, Álommal koronázva, 71-85. old. (80-81. old.)
Insel-Verlag, Leipzig, 1913
(fordította: Tauber Ferenc) |
2 hozzászólás
Háború vagy természeti katasztrófa utáni hangulatot áraszt a táj, melyet a költő “beteg”-nek nevez.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!