Arcom simogatja
A langyos napsugár,
Mintha vigasztalna,
Hogy messze jár a nyár.
Megpihen a kezemen,
Elidőz kicsit,
Felidézi a forró nyár
Szép emlékeit.
Lenge szellő fújdogál,
Borzolja hajam,
Kedves szellő, napsugár,
Jól érzem magam.
Csicsereg egy kismadár,
Élvezi a meleget,
Tudja, hogyha jön a tél,
Fázhat éppen eleget.
Az őszirózsa még virít,
Sárgán, lilán, kéken,
Szerénykedve megbújik egy
Nagy bokor tövében.
De hullanak a levelek,
Kopaszok az ágak,
Csak néhány levél leng a fán,
Pusztulásra várnak.
A nyári zöld csak emlék,
Sárga a ruhájuk,
Tudják jól, hogy itt a vég,
Az avar vár rájuk.
Fodrosak az őszi felhők,
Csipkések, fehérek,
Gyönyörködve nézem őket,
És az égi kéket.
Csodálatos ez a kék,
Az őszi ég kékje,
Nem találhatsz ennél szebbet,
Nem találok én se.
Ez a kék, a szemed kékje,
Szeretem nagyon,
Felejteni nem tudom, de
Nem is akarom.
2 hozzászólás
kedves és nagyon szép, dallamos, tetszett a versed:)
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Régen jártam itt, örülök, hogy tetszett a versem.
Köszönöm !
Erzsi