Álmaimban látom néha még, a
régi világot, hol a hódunna leple alatt
szunyókált a föld és a mag.
Látom a hólepte határt, és azt a
régi kis szobát, hol a nagy dunna alatt
aludtam az igazak álmát.
Érzem a tavasz illatát, hallom a
föld sóhaját, mikor a búza zöldell a hó alatt,
majd kisüt a Nap, kizöldül a határ
néhány röpke óra alatt,
… s én táncot lejtek, akár a tűzmadár.
Akkor még ragyogtak a csillagok,
… úgy éreztem a Tejúton ballagok…
szédítettek csodálatos illatok:
akác, gyöngyvirág, pipacsok…
elhagytatok…!
Nincs már ott fedél, nincs aki mesél…
… lehet álom volt csupán…
csak egy árny… ami fáj,
amikor átsuhan az emlékezeten…
10 hozzászólás
Jó volt veled emlékezni drága Idám!
Oly szépem írtad ezt a költeményt, hogy ide varázsoltad a tavaszt is vele.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm szépen, drága Ica!
Szeretettel
Ida
Drága Ida!
Bizony jó veled emlékezni, minden sor igazi gyöngysor.
Nagyon tetszett.
Szeretettel: Zsu
Köszönöm szépen, drága Zsu!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Csodaszép szófestményt olvashattam általad, melyet köszönök. Nekem, kevéssé hajlott korom okán, nem ilyenek az emlékeim. Fiatalként hiányzik belőlem a hódunna, pipacsok, rét és mezők hiánya. Sajnálom magam emiatt, hogy, bár sok a szép emlékem hálisten, de generációmnak, pláne a mostaniaknak egyre kevéssé hiányoznak ilyen képek. Köszönöm, hogy olvashattalak, és kicsit nekem is lehet "régi" tavaszom.
Szeretettel: Zsolti! 🙂
Kedves Zsolti!
Nagyra értékelem, hogy sajnálod, ezeket a látványokat, élményeket, amik a Te életedből kimaradtak. Sajnálom a mai fiatalokat, még inkább a gyerekeket, akik, ha így folytatódik, lassan elfelejtenek járni (vagy meg sem tanulnak). Tanyán nőttem fel. Maga volt a Paradicsom. Naponta 15 km-t gyalogoltam iskolába, és ez mellett még mennyit futkároztam, dolgoztam, mert megvolt a mindennapi teendőm is, és mindaz mellett rengeteget tanultam a természettől. Sajnos ma már lehetetlen lenne tanyán élni. Mindenféle kemikáliával fertőzött a talaj, a vízerek, és a levegőbe sem lehet már harapni… sajnos.
Köszönöm, hogy olvastad, és örülök, hogy magadévá tudtad tenni ezt a "régi tavaszt". 🙂
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Ott van mindaz, amit hiányolsz. Ott az emlékeid között és hidd el ott van a legjobb helyen. Amiről a versedben írsz, azokról azért tudsz ilyen szépen írni, mert minden mozzanata élénken benned él. S ezekből az emlékekből most, hogy leírtad, örökkévalóság lett. A versed már az én emlékem is, és mindenkié aki elolvassa. S aki elolvasta, az gazdagabb lett a te verseddel, a te élményeiddel, emlékeiddel.
Szeretettel
Zoli
Kedves Zoli!
Hálás köszönetem ezekért a kedves, vigasztaló szavakért.
Csupán azt sajnálom, hogy a ma gyermekeinek nem lehet olyan élményekben részük, mint ami nekem megadatott. Sok szépséggel, örömmel, a természet adta bölcsességgel lesznek szegényebbek. Ezen a téren igazán gazdagnak tudhatom magam…:)
Köszönöm megtisztelő figyelmed.
Szeretettel
Ida
A múltunk, mint ihletforrás, kimeríthetetlen. Te egyike vagy azon alkotóknak, akik e témának mesterei. Megindító a versed! Gratulálok!
Üdv: István
Köszönöm soraid, kedves István.
Örülök, ha így látod, (még akkor is, ha kicsit túlzol):)
Üdv. Ida