Árnyék

Hali!

Végre találtam egy érdekes témát!

Nem vagyok egy szuperokos filozófus, sem nyelvész, de a jelentésképződéssel kapcsolatban felmerült fogalomzavaron olyan jót mosolyogtam.
Ha leírom azt, hogy

“a költészetem ihletője a tenger”, mindjárt, mindenki tudja, hogy a nagy, sós, habos és hullámzó izéről beszélek.

De ha azt írom le, hogy

“A tenger szó szerepe igen jelentős Petőfi Sándor forradalmi költészetében”, akkor minden normális verselő érzi a jelentés árnyaltságát. (“Feltámadott a tenger, a népek tengere… “)

Sokan azt hiszik, hogy van a szó, és van a jelentés, ami tőle független lebeg. Persze ez nem így van. A jelentésalkotás a kontextuson keresztül vizsgálható eredményesen.
(Ha érdekel valakit a téma, ajánlok 1 rövid tanulmányt, de úgy utálom, ha valaki idézget, meg okoskodik – mint most én – hogy inkább nem írom ide.

Más: Műfordítás órán, nekem mindig azt vágják a fejemhez – mikor védekezni igyekszem a bénaságom miatt – hogy “senkit sem érdekel ma már, mit gondolhatott a költő, ami le van írva, csak az létezik.” Hiába mondom, hogy xy nem azt jelenti, amit a becses kiolvas – a jelentés az olvasóban képződik a szövegkörnyezeten keresztül, és csak akkor létezik, amikor él a kettejük közti kapcsolat.
Ha valami magyarázatra szorul, annak több oka lehet. NEM SÉRTÉS AKAR LENNI!
1: Aki érteni próbálja, olyan tuskó, hogy muszáj irányba állítani.
2: A szerző nem képes normálisan átadni egy gondolatot.
3. Valaki meg sem próbálja érteni a szöveget.

És jaj, ha még a szinonímákról is írnék….

A versről

Nem szeretek rövid hozzászólást írni, mert ha foglalkozunk valamivel, akkor vegyük komolyan. Ezért bocsánat!
A jelentés engem ezek után nem érdekel.
Az összhatás, kapcsolódás, gondolkodtatatás fontosabb. Neked érdemes írni, bár van néhány “de”.
Tetszik a tömörítés és a képi ábrázolásmód. Kajak jó, hogy nem dalszöveget kompilálsz. Olvastad Weöres S. Kútbanéző c.kötetét? Valami halvány hasonlóság mintha…

Néhol hiányzik viszont egy-egy összekötő elem a gondolatok között, vagy a rendszerezés. Pl.: ilyen “de” az utolsó gondolati egység magára hagyása. Tudom, te el tudod mondani miért van így… Érdemes volna meggondolni, hogy mennyiben változna a logikai szerkezet, ha felcserélnéd az utolsó, és a második elemet. (Abban a felosztásban, amelyben az elemeket egy-egy rím zárja)

Így a szöveget záró, magában álló szemantikai egység beékelődik a gondolatsorba, és tágabb utat nyit az a képzeletnek. (Eskü nem szeretem az ilyen mondataimat.) A hetyegő játék így erősebben vonatkozik a meztelenségre, de a “leveti csuháját a pap” megőrzi eredeti formáját és lehetőségeit is.

“Máshonnan
Süt már
A nap.”
Zárógondolatként pedig jóval nagyobb érdeklődést (megbotránkozást) keltene (bennem). Ahogy eleinte a látószög változik meg, úgy a végére az egész kép új megvilágítást kapna. Most, így ez a két nyitó elem nagyon közel van egymáshoz. Kicsit kizárja a többit, és picit kamaszos “szépgondolat” hatása van.(felém)

Ja, és még egy dolog! Ha a fent leírt elrendezés szerint nézem tovább a verset, még valami eszembe jut.

“Hetyeg
A fény
Játéka,”
“Máshonnan
Süt már
A nap.”

Így nézne ki amiről írkálok. Nagyon külön állna még így is ez a két rész, picikét ellent is mondana egymásnak. Talán egy “vagy” szó, de méginkább két kérdőjel, vagy egy kérdőjel és egygondolatjel ütne oda nagyon. De mivel a Te ütésed, mindegy, mi teszel a versedbe és mindegy, hová.

Na, most, hogy fölényesen átírtam más versét, gondolom tudatod velem, hogy kár volt. Ám én nem fogok szembeszállni – mert fölösleges. Nem hiszem magam jobbnak Nálad. Csak most kezdem kinőni a nyugatos-utánozós, kamasz korszakomat… És olyan jó beleszólni.

Ui.: Szeretnék egyszer verspárbajozni Veled, anélkül, hogy műértetlenek szavaznának – mert ugye 350 alkotó közt akad egy-két olyan is 🙂
(ez megint nagyképű duma – pedig komolyan nem vagyok az – mármint műértő!:-)

(misi)