Tizenegy évszázad
nyűgje nyomja vállad,
szegény Magyarország,
nincs árvább tenálad!
Őseidnek hite
lassanként megkopott,
hőseid szent vére
megváltást nem hozott!
Besötétült egünk
hármas halom felett,
olyan árvák vagyunk,
mint a kettős kereszt!
Por lepi koronánk,
aki magyar, hallja!
aranyhajú napunk,
nem tündöklik rajta!
De támad egy reggel
friss hajnali szellő,
s mennyek seregével
Árpád lelke eljő!
Felkelő napsugár
koronánkra vetül.
Égi áldás árad,
hazánk fényre derül!
8 hozzászólás
Szia!
Ismered?: "Komjáthy István – Mondák Könyve". A versed eszembe juttatta. Főleg ez a sor:
" … aranyhajú napunk …"
Remek vers. Lelkesítő a vége. Szó szerint kiemel a gödörből, amibe az első sorok belelöknek.
Gratulálok!
Üdv.
kedves Albert!
Szép, egy hazaszerető, és azt többször is kihangsulyozott verseivel leírt, magyar ember ébresztöje, a többi talén még mindig a télli álmát aluszó magyarokhoz. az én véleményem szerint, habaár annak nem nagy a sulya, a te verseid utánnozhatattlanok. Nekem annyira tetszenek, nem tudom mi az, de valamit megmozgatnak bennem.
üdv Toni
Szia Artur!
Valamikor olvastam a Mondák Könyvét, elég régen volt. A Hun-magyar mondákat pl. már 6 éves koromban végig olvastam, most is emlékszem rá, mennyire nehéz volt letenni.
A gödörből csak lelkesedés által lehet kimászni, ezért versemet is erre hangoltam.
Lesz még Árpáddal kapcsolatos versem, hiszen nagyon jelentős történelmi személy számunkra.
Üdv.: Alberth
Kedves Toni!
A hazaszeretettel kapcsolatos- és történelmi verseket is szeretek írni olykor. Főleg, ha pl. Árpád, Attila, Mátyás, stb. névnapok közelegnek, vagy jeles évfordulók. Olyankor jobban rá tudok hangolódni az ilyen versekre. Örülök, hogy hatással van rád a magyarságtudatú vers, mert lesz még jó néhány.
Üdv.: Alberth
Hazafias lélekre valló gyönyörű versed a hazaszeretetedről dalol. Jó, hogy utolsó versszakodban a remény sugarát árasztod felénk. Nem udom, ki ismeri (ti mind fiatalak vagytok) a régi Hiszekegy imádságot. Kisiskolás korunkban az iskolában ezzel kezdődött a munka:
Hiszek egy Istenben,
Hiszek egy Hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarorság feltámadásában!
Amen.
Szia Albert!
Belső levélben, ha ajánlanál nekem néhány hasonló témájú könyvet, mint a Mondák könyve, azt megköszönném. Én is nagyon régen olvastam, de emlékszem, valóban letehetetlen volt. A könyv fele a Magyarokról a másik fele a Hunokról szól, ahogy írod is. Ha jól emlékszem, egy egész fejezet szólt Attiláról is.
Kedves Kata!
Ezek szerint mégsem vagyunk annyira fiatalok, mert erre például én is emlékszem. De az persze igaz, hogy nekünk már nem kellett mondani ezt az iskolában.
:-)))
Kedves Kata!
Mi már nem tanultuk a hiszekegyet, de még a hatvanas évek elején is természetes volt a hazaszeretet. Nemzeti ünnepeinket is méltó módon ünnepeltük az iskolában. Ma azt mondják, hogy a hagyományos országhatárok már csak szimbólikusak. Nem úgy veszem észre, mert a válság negatív hatásai a mi országhatárunkon belül hatványozottabban vannak jelen és nem szimbólikusan. Tanuljuk csak meg újra szeretni hazánkat, magyarságunkat, mert össze kell fognunk a jobb magyar jövő reményében.
Üdv.: Alberth
Szinte lüktet ez a vers..
Felkap a ritmus és sodor magával…
Megállíthatatlanul…
És a mondanivaló… Hát igen…
Úgy legyen.
Meghajtom a fejem versed előtt…
Barátsággal: Barna.