Reggel olvassák hangosan írásaim,
Miután elvagyok temetve már.
Halkan fülembe súgnak,
Halálom után lettem híres madár.
Látod-e kedves Írisz, ki
Neked írja leveleid kosaradba?
S látod-e, kedves, te örökké nem létező,
Miként hullnak le az esti csillagok?
Kopár síkra hulladoznak,
Megfestik aranyra a tájat.
Kívánom, hogy velem legyél,
De sosem versz velem sátrat.
Én elhagyom magam, addig megyek,
Utánam lesnek a lanyha emberek.
Én feléd nézek, míg csak tekinteted eltemet,
Utánad les, karrier, én, a mindened.
Hangosan a füledbe kiáltasz,
Mintha még valami lehetne belőled!? –
Én láttam az otthont, a nászt,
A sólymot, a világot, ami nem lehet meg neked.
S elmész még a messzeségbe, menj hát,
S talán onnan is tovább?! –
Én szeretni akartam, de nekem…
Mostoha ez a világ.
Még egy cseppet, annyit hadd igyak,
Álmodni akarok, oly gazdagokat!
Hullámzani, akár egy óceán,
Vitorlát bontani, akár az utolsó hajón.
3 hozzászólás
Kedves Zoli!
Szeretettel köszöntelek köztünk itt a Napvilág Íróklubban!
Versed mivel bemutatkoztál, mély érzéseket takar, mi megbúvik bensőd lényegében. Gyönyörű költői képekben vonul végig műved témája, mit nagy örömmel és átéléssel többször elolvastam.
Sokat adott nekem írásod, mihez Szeretettel gratulálok.
Kívánom tollad alá a további szépeket, mit hasonló színvonalon tudj megfogalmazni adva örömet Neked és nekünk is, kik olvashatunk Téged!
Üdvözletemet küldöm így ismeretlenül is, de már nem teljesen mert rokon lelkek vagyunk!
Szeretettel: Zoli Kaposvárról, kívánva Neked minden jót és szépeket!
Kedves Zoli!
Örülök, hogy tetszett a versem, illetve hogy valamit adott neked!
Örömmel olvastam a hozzászólásodat, köszönöm szépen!
Zoli
Debrecenből
Gyönyörű és mély verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Gratulálok.
Kellemes tavaszi napokat kívánok jó egészségben!
Zsuzsa