Kékbe borul az ég és a messzeség.
Halk és szelíd még az ártatlan szél,
néma dallal altat el a világ tetején.
Árvácskamosollyal nézek szerteszét,
szelíden hajlongó jegenyék tetején
beszívom mélyen annak leheletét.
Pirulva, homályba rejtem, mit érzek,
felzokogtam csendben mindenre készen,
felvett ölébe szerényen ezen az éjen,
ölelkeztem némán az ártatlan széllel.
Ártatlan altató
By oroszlán
12 hozzászólás
Bármilyen fantáziával képzelted el ezeket a gondolatokat, amelyeket elhelyezted eme versben, annyi biztos, hogy nagyon szépen rímelnek a soraid. gondolom, hogy az ártatlan széllel ölelkezni nagyon jó lehet.
Annyi biztos, hogy jó fantáziával készült a versed, szép költői szavakkal.
Szeretettel gratulálok: Kata
Drága Kata!
Most ilyen hangulatban vagyok…jó is ez, felejteni egy kicsit.
Örülök, hogy tetszett, köszönöm.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica! Mily szép képek, innivaló, mint a jó bor! Szeretem ezt a Rád jellemző tömör-szikla versformát! És a romantikát is, ha jó – másoktól! Szeretettel üdvözöllek: én
Köszönöm a soraidat kedves Laci!
Kívánok nagyon boldog névnapot sok szeretettel: Ica
Kedves Ilona!
Most úgy olvastam versedet, hogy csak magamnak olvastam. S azt mesélte el nekem, milyen is eggyé válni a természettel.
Szeretettel: Laca 🙂
Így is lehet értelmezni kedves Laca!
Nagyon sok boldog névnapot kívánok szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Gyönyörű természetjáték.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm kedves Szabolcs, hogy olvastad a versem.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Drága Ica!
Csodálatos természeti képeket festesz, és milyen jól áll neked a romantika… 🙂
Engem a következő momentum fogott meg a legjobban:
"Árvácskamosollyal nézek szerteszét,
szelíden hajlongó jegenyék tetején…" – hát nem csodálatos?!
Ölellek szeretettel,
Ida
Bocsáss meg drága Ida. hogy ilyen későn válaszolok a kedves soraidhoz…
Örülök mindig neked.
Szeretettel ölellek: Ica
Ártatlan…könnyed repülés a túlvilágra lenne ez?
Akár az is lehetne kedves Andi!