Valahol felsír egy gyermek,
akire fel sem figyelnek.
Olyan, kit nem is akartak,
küldték az égi hatalmak?
Annyira gyenge és fázik,
oly pici, hogy alig látszik.
Testvére erősebb neki,
őt senki észre sem veszi.
Kislányt várt az anyukájuk,
ikerként nem gondolt rájuk.
Hajába szalagot tenne,
pirosan virító lenne…!
Ám csordul a piros vére,
szülésben halt meg szegényke!
A nagyobb fiát még látta,
de ő is hamar lett árva…
Ezután megtért az égbe,
a kicsit már onnan nézte.
Aki megérkezett árván,
világra jöttét nem várván.
Azt hitték, felmegy a mennybe,
hiszen ő annyira gyenge.
Anyja már odaát várja…,
pihenni védő karjába!
De áradt benne az élet,
nem érte ő meg a véget.
Köztetek, a földön maradt,
időnként verseket farag…
Születésnapja egy kereszt,
halálból életet szerez.
Értük, mi legdrágább, adta
életét, hű édesanyja…!
Néha egy angyalnak szárnya
villan fel az éjszakába.
Ilyenkor lejön hogy lássa,
mivé lett a két kis árva?
11 hozzászólás
Kedves Albert!
Torokszorító sorok!…Szépek a rímek, gördülékeny és fájó…
Gratulálok!
Szép napot!
Most éppen a torkomat köszörülöm, és fátyolos lett a szemem a könnytől.Nem titkolom ez a versed számomra eddigi olvasott munkásságod éke!
Szeretettel, és tisztelettel:Marietta
Kedves Fátyolfelhő!
Hát ez volt megírva a sors könyvében, csak senki nem tudta előre. Édesanyám egy kislányt várt, mindig azt mondogatta, hogy piros szalagot fog kötni a hajába. Még az utolsó napon is -, amikor apám bekísérte őt a szülőotthonba -, vidám volt, egy kislányra számított. Ezzel szemben két fia született és ő pedig meghalt.
Megpróbáltam versbeszedni, hogy minden benne legyen.
Üdv.: Alberth
Kedves Maritetta!
Igyekeztem minél kevesebb versszakba foglalni a történetet. Örülök, hogy ennyire tetszett neked. Tudod, ez egy nagyon szomorú történet, ahogyan az életem kezdődött. Tulajdonképpen nem nagyon szoktam beszélni róla senkinek, de azért jó volt, hogy kiírhattam magamból egy kicsit.
Szeretettel üdvözöllek:
Alberth
Kedves Albert!
Délután elovastam a versedet, de nem volt időm válaszolni rá mert el kellet mennem kugli versenyre,és most értem haza, és bepótolom a délútáni mulasztásomat Amikor elolvastam,rögtön tudtam, te a saját magad születéséröl írtál. Egyszer valamelyik hsz.-ban megemlitettél már valamit, szerettem volna utánnakérdezni, de nem mertem. Sajnos, az élet nem mindenkihez egyforma, és is az én életembe avval a tudattal sohasem tudtam megbarátkozni, hogy engem Antalra kereszteltek. Ugyanis mikor szűleim összekerültek, apámnak volt egy fia, és egy lánya, anyámnak pedig egy fia. Utánna szűletett nekük egy közös gyermekük, akit Antalra kereszteltek, Egy éves korában meghalt, utánna lett a bátyám, majd három évre rá a néném. és utánna öt évre rá én, Mindig az volt az érzésem, mert én egy kései gyermek voltam, talán én csak egy baleset voltam, és godolták, ha ugyanazt a nevet adják, akkor én is meghalok, de nem, még ma is élek. Szép de megrázó a versed.
üdv Toni
Kedves Albert!
Megható versedet könnyes szemmel olvastam végig. Már vártam, egyik versed végén – ami Rólad szól -megigérted, hogy, ikertestvéredről is írsz. Azt hiszem, nem lehet könnyű erről Neked sem verset írni.
Mégis nagyon jól sikerült.
Akadnak emberek, akik gondoskodó édesanyjukat nem becsülik meg. Azt hiszem, el se tudják képzelni, milyen érzés lehet úgy felnőni, hogy édesanyjukat csak képzeletükben látták.
Szeretettel: Kata
Alberth!
Nagyon tetszik a versed… még a hideg is kirázott olvasása közben. Számomra valamiért balladisztikusan hat, ez külön jó!
Üdvözöl
Halmi Bettina
Kedves Toni!
Általában halott gyerek nevét nem szokták adni a későbbi szülöttnek, már csak babonából sem. Talán azért lettél Antal, mert úgy gondolták, hogy a családban te az elvesztett gyermek helyére születtél. Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni! 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Kata!
Azt csak én tudom, hogy nem csak a gyerekkor, ami nem úgy telt számomra, ahgyan természetes, hanem a későbbi segítő cselekedetek is hiányoztak, amit egy anya adhat. A taníttatás vállalása, pályakezdésnél a család segítő keze. Gyermekszületésnél segítség a baba nevelésében, jó tanácsok, stb… Szóval akkor tudja az ember, mit tehet egy anya, amikor nem kapja meg a sorstól.
Bizony, a taníttatás esetében pedig egy életre kihat, ha nem állnak a fiatal mellé anyagilag.
Örülök, hogy emlékeztél arra, hogy ezt a verset előre beígértem! 🙂
Üdv.: Alberh
Kedves Bettina!
Azért hat balladisztikusan, mert én is úgy éltem meg. Nagymamám nevelt és ő elég különleges teremtés volt. No meg a hozzánk járó ismerősök, az egész környezet. A szülőknél egy generáióva idősebb közegben nevelkedtem. S ez olyan különleges atmoszférát jelentett számomra.
Örülök, hogy olvastál!:-)
Üdv.: Alberth
Neked ez rendeltetett, s ezt olyan szívszorítóan írod le, hogy
hirtelen nem látok a könnyektől.
Ilyenkor történik az, hogy az ember hálát ad a Teremtőnek,
amiért ez nem az ő családjában történt.
Hogy megértsd: négy hónapja született két édes iker /fiú / unokám,
hála Istennek, édesanyjukkal együtt egészségesek.
Ezt csak azért írtam le, hogy éreztessem, mennyire át tudom érezni a veszteséget, ami
Téged ért édesanyád elvesztésével.
A versed, amennyire fájdalmas, annyira gyönyörű!!!!!!!