távol, ott a láthatáron:
szavak, betűk arra várnak:
tömegesen mind fölszálljon.
Elrepülni, fel az Űrbe!
S ottan aztán rímbe gyűlve
megdermedni hulla módra
hogy valaki a komódra
támaszkodva itt a földön
elaléltan verset költsön
s higgye azt, hogy felfedezte;
pedig már csak eltemette
Az Űr árva holtjait.
2 hozzászólás
Hm. Többször átolvastam. Nagyon érdekes. A zeneisége tetszik, jó a ritmusa, érdekes a téma megközelítése, a vers felépítése, bár nem állítom, hogy elsőre teljesen érthetőnek találtam. Üdv, Poppy
Egyetértek Poppy hozzászólásával. Ez, most az én számomra is túl elvont volt,persze ez nem jelenti azt, hogy nem is jó, csak én a csilingelőbb verseidet szeretem.