szőkesége mint árvalányhaj a pipacstenger felett
hullámzott át az időn, énekelt, táncolt és nevetett,
alkonyi napban fürdött, apró karjával feléd intett,
magához ölelt, keze arcod simította – szeretett
(- anya, miért engedted el kezem?
hisz megígérted,
enyém az életed,
apa szomorú – Te nem érzed?)
napnyugta búcsúztat – hajnal nem virrad
4 hozzászólás
Tetszik, főleg az első strófa. A többi helyett elég lenne csak annyi, hogy -Anya, miért engedted el a kezemet? Szerintem a többi felhígítja egy kicsit.
Üdv: Kati
Az meglehet, de itt gyermek, anya, apa "játszott"…egy gyermek halála….vagy a nő hűtlensége…
üdv
– i –
Megható!
Szeretettel voltam: Ica
köszönöm szépen Ica…
üdv
– i –