Elöntött mindent, mi számodra kedves
Felnéztél az égre – "éppen csak pirkad"
Nem maradt más, egy papírdarab – az is már nedves
Ép gondolat nem maradt
Új utat majd az idő farag
Hadakozol a félelemmel
Hogy belefulladva a túl sok érzelembe
Magadba zuhansz az üresen kongó verembe
Hogy túlcsordul az a kicsi szíved
Hűlt helye van, de dobog még, csak minek
Hiszen itt van nálam
Őrzöm, ameddig élek
Ha kell, még tovább várlak
Míg el nem halkul az utcán az ének