mint hittem de a szél most fel kapott itten
el vitt álmaimból és letett itten
le itt ahol nincs megértés
nincs semmi, minden olyan közhelyi
asszem megbántan hogy elhagytam
a szerető kis házam álmaim szigetén
próbálok való világban élni én
de nehéz és álmaim tovatünnek
lelkem egy szmogos reggelén
felnőtt leszek és álmaim a lelkemben
egy mély árokban végleg elvesznek
elő már csak őszülő fejem veszi
és könnyel dicséri amíg a lelkem
vissza nem tér álmaim földjére
onnan ahonnan kezdetben lelkem röppent el
szinte már majdnem végleg.
3 hozzászólás
olyan érdekes, mintha nemlenne összeszedett, meg ez az “asszem” cím is, mégis van benne valami! Nagyon jól megvan fogalmazva, gazdag szókincső, teccik! nemláttam még iylet, asszem… 🙂 😀
asszem, nagyon érdekes verset írtál!
És azt is hiszem, hogy tetszett nekem!
Grt.: Falevél
assszem köszönöm szépen zilált voltam s keveredet egy kicsit honvágyam támadt asszem 🙂 🙂 (: (: