A cigarettacsikk levettetett a földre.
Egy női félcipő sarkát mardossa épp talán,
míg az aluljáró oszlopos egét elöntve
neonfény birodalmat teremt a magány.
Elkerülhetetlenül nem létezem most.
Elmúltam; már tizennégy perce várok itt.
Hallom már mindenek felett a villamost,
s a mozgólépcső mélységes kínjait.
Metaforák nehéz húgyszagában állok,
az ember, ki elragadtatott.
Ilyenkor értem, hogy a bolyongó világok
között félúton senki sem vagyok.
15 hozzászólás
De szerintem azért jó lett.
összecsapva is tetszik.
Ahhoz képest szerintem jól sikerült. 🙂 A "földhözragadt" témához képes nagyon emelkedett néhol a stílus, de jó ez a kontraszt. Gratula. Poppy
Kedves lowcallbus!
Igen életszerű lett. Kicsit megdöbbentett a 3. versszak első sora… de jó értelemben:)
Üdv: Borostyán
szia
először is, most nem csak annak örülök hogy írtál, hanem annak amit írtál
ez már több, talán több te (legalábbis én így érzem), kicsit valami amagból
szólj ha elragadtatom magam, vagy ha ennke nem itt van a helye
"Elkerülhetetlenül nem létezem most"
"Egy női félcipő sarkát mardossa "
ez a kettő különösen tetszett
meg még ezen kívül is van ami
a vége talán tényleg sietős, de én ezt nem összecsapottnak nevezném
a többiről még vitatkozik bennem a forma és tartalom
no meg az idő kérdése
voltam
Szió!
Hát… igazából, ha most nem "hazudtál", akkor tényleg örülök 🙂
Ami a végét illeti szerintem átírom. Vagyis már megtettem, csak nem tettem meg. Ahhoz mit szólsz, ha a "nélküled" helyett "félúton"-t kéne olvasnod?
🙂
Úgy elvennéd valakitől. Ezzel a változtatással mármint. "Félútonnal" csak neked szól. Nekem mondjuk jobban tetszene úgy, önzőbben, kevésbé kiszolgáltatottan.
A kedvencem az az "elragadtatott" mert az olyan, mint amikor tömöd be a ruhákat a mosógépbe. /pedig nem vagyok házibogyó/
(De juj, nem is engem kérdeztek, csüssspissszt csihadj panna)
Azt leszámítva, hogy erőteljesen változik a mondanivaló szerintem jó a változtatás.
Jobb is, mert a "nélküled senki sem vagyok" még közhelyesnek is mondható. Nem bántásból , de én így érzem.
Egyébként nem hazudtam.
De folytatom a véleményezést, mint írtam akkor még vitatkoztak bennem bizonyos dolgok.
Nekem az első vsz. " épp talán"-ja túl sok. Kicsit olyan, mintha a szótagszám miatt kellene vagy a ritmus vagy a rím miatt, de valójában el lehetne azt mondani fölösleges szavak nélkül is. Ízlés dolga.
"Elkerülhetetlenül nem létezem most.
Elmúltam; már tizennégy perce várok itt."
tudom h ennek egy részét már előbb is kiemeltem, de ez annyira igaz sztem. aki egy kicsit gyakrabban jár Bpen, az tudja, hogy ennyi idő alatt tényleg el lehet múlni. A hangulat amit visszaad az ott van.
"az ember, ki elragadtatott"
ezzel nem vagyok kibékülve
és megint visszatérek a végére
határozottan jobb a "félúton" verzió, mert így rólad zsól
szó sem esik a szerelemről vagy bármilyen efféle kötődésről a versben, így az utolsó sor egy odanemillő villámcsapás.
úgy értem mi változna ha ott lenne a Kedves? Ugyanúgy ott lenne a csikk, ugyanugy húgyszag lenne, ugyanúgy nem jönne a szerelvény, ugyanúgy bénító lenne a végtelen neonfény.
Nem hiszem hogy még plusz egy ember hiányzik.
a "félúton" viszont jól megjelöli azt az állapotot amiben éppen vagy és érezni hogy a 'senkiség' egy állapotból fakad, nem pedig egy személy hiányából
szólj ha máskép látod
Hali!
A közhelyességgel kapcs. Igazad van, legfőképpen ezért (utolsó két sor) írtam, hogy összecsapottra sikerült.
Az épp talán tényleg nem az igazi. Ezen is gondolkodtam ám (de tényleg) Csak a ritmus miatt otthagytam. Nem akartam vele foglalkozni. Összecsaptam, oszt kész.
Az elragadtatott szóval remélem, melléknévi értelmében nem vagy kibékülve. Én szenvedő alakú igének szántam. Elég szorosan kötődik a szöveg bibliai vonatkozású pontjaihoz. Sztm ez így kell bele.
És igenis elveszem valakitől!!!! 🙂
misi
értem én
nc
A mozgólépcső mélységes kínjai…! Szuper.
Annyira ismerem ezt az aluljárói-budapesti érzést!, napjában 4x biztos átkelek metróaluljárón. Nekem ezzel a verssel azt adod vissza, hogy az a nyavalyás büdös város akkor is az életem színtere, ha nem annyira kedvelem, és ide fűz egy csomó emlék, akkor is, ha nem mind valami fennkölt helyszínhez kötődik, csak egy cigarettacsikkel teledobált húgyszagú aluljáróhoz.
A teremt a magány is jó. Meg a tizennégy perc.
A metaforák szó nem tetszik, erőltetettnek érzem, de biztos megvan a maga jelentése…
Az utolsó két sor nagyon kinyilatkoztatás-szerű. Amolyan megtaláltam a nagy igazságot. Persze ez nem baj különösebben, mert bár hihetetlen, az ember néha rájön nagy igazságokra. Ez a bolyongó világok, meg a félúton… annyira jó, hogy lehet szó szerint érteni, meg lehet mögé gondolni sokmindent…
És igaza van Sannának, a "nélküled" helyett ABSZOLÚT [B]jobb[B] a "félúton" – nagyon erős hangulati tartalmat hordoz.
Ó! meg mondod, hogy bibliai vonatkozás! Ha eleget gondolkozom, biztos rájöttem volna magamtól is, így azért megkönnyítetted a dolgom, hogy honnan ismerősek ezek a levettetett meg elragadtatott szavak. Elsőnek Pilinszky Harmadnapon című verse jut eszembe, pedig végiggondolva abban nincsenek is ilyen igealakok, csak a hangulata… Összeszedve magam, ezzel azt akarom mondani, hogy nekem azokat a verseket idézik ezek a szavak, amik a bibliai stílusra játszanak rá, de valahogy mégse az van középpontban, épp csak egy kis jelzés. Na. Remélem nagyjából érthető voltam.
Most nem tudok több értelmes vagy kevésbé értelmes gondolatot megfogalmazni, de nagyon nagyon tetszik a versed.
üdv!
Zsázsa
Kedves Zsázsa!
Köszönöm szépen, hogy véleményeztél… Most kicsit kihullófélben vagyok a Napvilágról, pedig eszem ágában sincs abbahagyni az írást, csak nem megy. Néha kierőlködök egy ilyet, (vagy jót, vagy rosszat) aztán hónapokig semmi. Most a hónapokig semmi helyzetet élem.
Minden esetre jó, hogy írtok, és véleményeztek. Ösztönöz, hogy összekapjam magam 🙂
üdv,
misi
néha jó tudni, hogy az ember nincs egyedül
Szia!
Számomra kerek, nem érzem, hogy összecsaptad volna. Homogén az egész, teljesen arányos, és kifejező. Talán azért ragadott meg ennyire, mert nagyon jól ismerem az érzést… elveszni két világ között…
Egyes egyedül a címet érzem kicsit prózainak a tartalomhoz – de lehet, hogy csak én vagyok ennyire különcködő… 😛
Üdv: Dávid
Méghogy én írok jól? 😀 Tény, hogy Ön is igazi rejtély. Némely verse jobban tetszik, mint amiket anno irodalomórán vettünk. Hétköznapi dolgokról írni nem éppen egyszerű. Ugyanakkor nagyon jól ért hozzá. Kíváncsi lennék, miért nem tölt fel újabbakat? Egy író mindig is az marad, leplezheti, de örökre el nem rejtheti. 🙂