Mindig azt mondtam, hogy nincs lélek,
Csak az agyad játszik otromba mókát veled,
S csinál különös jellemképeket a fejedben,
Hisz a skizofrén is ember, meghasadt tudattal
S legalább dupla adag lélekfantommal,
Elbeszélget magával, barátja önmagának
S ki tudja melyik énjének van épp lelkifurdalása…
Mindig azt mondtam, nincs szívfájdalom,
Csak a gondolataid betegek, miket az agyad
Keltett sorra életre, s csak lassan öli meg őket
Ha már eleget ölelkezett az idővel.
Mindig azt mondtam, nincs olyan bánat,
Amit ne a tudatod generálna,
Mígnem egy hajnalban, szeretkezés után
Itt hagytál, s én bevettem két aszpirint
Fejfájásra, s vártam a hatást…
A fejem zsibbadt, de a lelkem úgy maradt,
Fájdalomtól szétszakadva…
2 hozzászólás
Kedves Hayal!
Látom, olyan szempontból hasonlítunk, hogy hasonló gondolatok szoktak a fejünkben zakatolni. A különbség csak annyi, hogy Te állati szépen meg tudod fogalmazni! 🙂
Ja, szerintem az aszpirin, bár jól esik bevenni, nem segít a lelken. Szerintem azt, ha fáj, semmivel nem lehet szétszakítani, hogy legalább kevésbé fájjon. Remélem a szomorúságod nem váltott ki más rosszat belőled ezen a csodás versen kívül! 🙂
Jobbulást!
Gratulálok! 😉
Köszönöm a kedves szavaidat, nagyon jól estek! "más rosszat" nem váltott ki, de elmúlni egyenlőre változatlanul nem akar…de míg nem múlik,megihlet:-) Nagyon örülök, hogy véleményeztél!
H.