Át az éveken

Elmond mindent bennem a szív,
mit mondani kell reménnyel,
amire ügyeltem mindig,
hogy vágyain az jöjjön el,

miben hinni mélyen tudott,
nagyon meghitten, s boldogan
remélni át az éveken,
miben a jövendő fogan.

Remélni át az éveken
majd túl az ifjúság után,
meglelni partok fövenyét,
s lépdelni a szélben sután.

Járni az idézett tavaszt,
mikor a csendek árnyain
játszanak a némaságok,
s betölti szememet a szín

és szívemet minden remény,
miért érdemes volt élnem,
miért érdemes volt látnom
és bízni át egy életen,

ki tudom az eljövendőt,
gyönyörré váló éveket,
amik el nem múlnak soha,
mit hiszek, ahogy csak lehet.