elmerengtem a világ szemén
s mint akiből kihullik a pára:
könnyemmel fizetek, ha kell az ára
mert érted a világot átkölteném
hogy mindent megtettem valakiért
ha végül mondják, az élet annyit ért
hogy megadtam neked a boldogságot:
szeretni ennyi, nem kell más ok
az összes pillanat mind a tiéd
de lecsúsztam álmaid peremén
a dolgomat teszem, teszem én
mert tanulok újra élni nélküled:
hisz’ szívemet hallani nem volt füled
pedig érted a világot átkölteném
5 hozzászólás
Kedves Miléna!
Egy biztos: nagyon tudsz szeretni és ez a versedből nagyon érződik! Tetszett!
szeretettel-panka
Tetszett a versed, a rímszerkezet és a ritmus érdekesen szépen hozta a mondanivalót. Örömmel olvastam.
aLéb
Köszönöm mindkettőtöknek, örülök, hogy olvastátok!
Valóban nagyon szép ez a versed. Végig átitatja a szomorúság és a hiábavalóság érzete, de tökéletesen megfogalmazod benne a szerelem lényegét: " érted a világot átkölteném"- ebben minden benne van. Jó volt olvasni, tetszett.
Gratulálok szép versedhez.
Üdv.:Tamás
Köszönöm neked is, Tamás!
Üdv: Miléna