Kezem, s lelkem melegét töltöm
versekbe és emberekbe.
Bármerre jársz égen és földön,
elkisér lelkem melege.
A villámot markoló kézből
simító esővé lettem,
szomjazón a messze felhőkből
szikkadt, kemény földre estem.
Talpaddal nyomot hagyhatsz bennem,
földről és fákról is látlak.
Hallhatsz, ha szél neszez éjjel,
ledőltek falak és gátak.
Testetlenül a tágas légben,
szárnyak nélkül szállok feléd,
bár álom talán csak az élet,
vidd, adom kezem melegét.
20 hozzászólás
Szia!
Nagyon szép lett! Legjobban a második versszak első fele tetszett!
nekem is:)
köszi
Milyen szép gondolat. Gyönyörűen felépítve. Nekem nagyon tetszett.
köszönöm, hogy elolvastad, kedves Scherika:)
…ilyen a szeretet…mindenben és mindenhol… Mint a levegő. Az életünk függ tőle.
Tetszett a versed, kedves András!
Szeretettel: gleam
így van, kedves gleam….köszönöm, hogy olvastad, és örülök, hogy tetszett…
Átlényegítetted az olvasókat is..))
Szép!
Baráti üdvi: d.p.
örülök, ha így van:)
köszi
Nagyon szép, örömmel olvastam újra:)
köszi:)
Kedves András! Zseniális és gyönyörű! Megragadott a benne rejlő szeretet, odaadás. Gratulálok hozzá! Szeretettel: Andika
megtisztelő szavaidat köszönöm, kedves Andika:)
Nagyon szép vers. Lehet, hogy az élet csak álom, de a szeretet valós.
Üdv.: Rozália
örülök, hogy tetszett..:)
Nagyszerű és szívet melengető ez a versed / is /.
Csodálatosan írsz a szeretetről, az odaadásról.
Nagyon-nagyon tetszik.
Örömmel jártam ismét Nálad.
örülök, hogy ismét itt jártál, kedves Zsike:)
Nem is tudom, mit írjak. Gyönyörű! Tetszik, hogy mindketten "benne vagytok" a versben. Az utolsó versszak külön is remek, igazi, idézhető vallomás. Üdv, Poppy
köszönöm, kedves Poppy:)
Szép vers kedves András, tetszett.
Üdv: József
köszönöm, hogy olvastad, József, örülök, hogy tetszett