Költőkirályok fejedelme!
Ha elfelednének egyszer,
Nékem még mindig te lennél
a mindenséget feloldó vegyszer,
a mindenség utáni csönd
igaz dalnoka is te leszel,
sok hűvösen ásító száj
hiába temet el,
igazságod tovább dalol
a szép költészet üvegében,
igazságod bújt el
a frissen sült kenyérben,
és igazságod rejtőzik
a mélytengeri rák
hűs ollója hegyében,
és minden kiáltásod erejében.
4 hozzászólás
Szép… szép! Jó lett a versed! 🙂
A költőhöz méltó emlékezés. Éni szeretem.
Valóban méltó hozzá! Nagyon szép!
Igazi idealisztikus
gondolatok sora,
melyre valóban büszke lehetne
ha olvasná Attila.
Gratula!