Hajdanában, egykor régen
A négyszáznegyvenkilences évben…
Más idők jártak még erre
Hős napok a hun emberre…
Míg Attila nagy hun király
Követséget Bizáncból vár.
Priscos Rétort – mily szerencse,
Hogy sorsa idevezette.
Mert sorsa idevezette,
S mindezt papírra vetette.
Az utat is feljegyezte.
Nékünk emléket szerezve.
Theosodiustól küldött követséggel,
Ide igyekezvén, jöttek nappal, éjjel.
Buda özvegyénél pihentek keveset,
Végre megérkezvén mindent feljegyezett:
Attila városa, hol ég-föld határos,
A nagy rónán fekvő fejedelmi város.
Mint óriás falu, úgy tűnik Priskosnak,
S úgy mindazoknak, kik Bizánchoz szoktak.
Azért királyszék ez, jelzi katedrális,
Utcáin nem ritka az emeletes ház is.
Bástyái is vannak, lápos veszi körül,
Ha veszély támadna, a nép itt tömörül.
Köntös gátján is túl a város határa,
Mióta laknak itt, nincs adat se rája.
Ám a királyi lak ettől messzebb vagyon,
Szemlátomást azért nem is olyan nagyon.
Dereng a Látókép, s ott a fapalota,
Ez itt a vidéknek legmagasabb foka.
A nagy katedrális úgy van méretezve,
Hogy tornyának csúcsa fenn van az egekbe'.
Mégis lába alá vetve a nagy hun királynak
Küszöbvonalában fapalotájának.
Innen a Látókép, hisz itt mindent látni,
Mert várost, s a tájat belátja akárki.
Etellaka e hely, mert királya lakja.
Udvartartásának ez vagyon alapja.
Köréje települt apraja és nagyja,
S itt a fapalota… Attilának lakja.
Csodálatos e vár, a gerenda és deszka
Úgy vagyon illesztve, sehol nincs hézagja.
Sok, sok fényes tornya, több étterem benne,
Vágy rá az idegen, bárcsak vendég lenne.
Cifra palota ez, pompa és kényelem,
A királyné része még kecsesebb elem…
Ízlésben, s kellemben hiányt nem szenvede,
Szép domborművekkel, s faragvánnyal tele.
A teteje nyugszik négyszög oszlopokon,
Mik gondosan metszve vannak oldalukon.
Köztük léc-sor feszül, folyosó fut végig,
S boltozata vagyon annak, tetejéig…
Erős kerítése áll, mint vár délcegen,
Inkább látványért van, mintsem hogy védelem.
Roppant területű elkerített résszel,
Ez királyi udvar… felérhetjük ésszel.
Mindenfelől házak terpeszkednek köré,
De egy sincs oly rangos…, egyedül az övé.
Főtisztek laknak itt, s udvartartás vagyon,
Onegesius laka különbözik nagyon.
Ugyanis az övé különb mint az átlag,
Dísze fakerítés, de tornyot nem láttat.
Nem messze emellett fürdő építve itt,
Pannóniából vette e mester köveit.
Hol Kadarcs vize folyik, közelben van Elep,
E folyó kanyargós, jelentése kegyes…
A Kösübe tartva, bekerít egy teret,
Melynek Kőudvara szakrális hely lehet.
Kövei oly szentek, ha jőnek jeles napok,
Rítust tartanak ott Kádár s táltospapok.
Ilyenkor megtelik a kőudvar útja,
Közepében vagyon az áldozókútja.
Kevéssé nyugatra, innen nem oly messze,
Zelemér terül el… meg Zelem-erecske.
Kis patak-ér mellett településféle…
Hol Attila herceg gyermekkorát élte.
Rövid ez az idő, s hamar félbe szakadt…
Messze földre vitték, s évekig ottmaradt.
Cserébe érkezett ifjú Aetius Rómából
A császár rokona, hercegi családból.
Míg Attila herceg Bolognában művelődött,
Aetius Zeleméren, s Etellakán nevelődött.
Akkor még e szokást üdvösnek találták.
Így ismerték jól meg egymás kultúráját…
Ellenfelek lettek, ez már más történet,
Csillagokban írták, így hozta a végzet.
Fapalota helyén csak egy csárda vár most.
De meg mindig fennáll a királyi város!
7 hozzászólás
Kedves Albert! 1
A lelki szemeimmel olvastam versedet, és mimden ilyen történelmi verseddnél, ugyszólván a szégyen fog el, hogy milyen keveset tudok a magyar történelemröl, és annak ellenére magyarnak mondom magam, Automatikussan kérdezem, eggyáltalán, van e erre jogom.
Valahol olvastam egy közmondást: Aki megtagadja a multját, annak nincs jövője sem. Csak most azt nem tudom mi lesz avval mint velem, aki nem ismeri a multat, de mégis igénybe veszi, hogy őtet is magyarnak nézzék.
Folyt.
Kedves Albert 2
Eddig egyszerű volt, magyarnak születtem, magyar vagyok. De most látom lassan, nem elég magyarnak születni, illene ismerni is a történelmünket, és lassan rájövök, amit eddig tőlem a sors távoltartott, most magamnak kell azt a sorstol követelni, és elsajátitani.
Csak ameddig egy embernek ehhez évek kellettek, ha még akarok valamit megimerni, akkor nekem igyekeznem kell.Látod számomra egy vers akkor szép és értékes, ha az emberben valami megmozdit, a te veseid, nem csak mozditanak, hanem megrázzák az embert.
üdv Toni
Régen egyebek között ehhez hasonlatos költeményekkel adták tovább a tudást, s énekelték meg nagyjaink tetteit őseink…
Nagyszerű költeményedet öröm olvasni
gratulálok
Mint látom, nem új, hanem korábbi versed igazán annyira olvasmányos, bármilyen hosszú, mégis olvasnám még tovább is. Jó elidőzni a régi időkről, csodálatos régi nagyjainkra emlélezni, pláne ilyen tálalásban.
Üdvözöllek: Kata
Kedves Toni!
Egyet se bánkódj, ez egy olyan vers, melynek az adatait nem találnád a történelemkönyvekben. Én is egész véletlenül jutottam hozzá. Sokat vitatkoznak, hogy hol lehetett Attila városa, pedig az 1860-as években a református kollégium megőrizte azokat a dokumentumokat, melyet egy lelkes kutató, /aki egyébként pap volt/, szívós munkával gyűjtögetett. Én csak megpróbáltam verssé gyúrni az ismeretanyagot, úgy hogy minden adat benne maradjon! Képzeld el, 2006-ban összesen ezt az 1 verset írtam. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves András!
Kellenek a történelmi versek, mert könnyebb megjegyezni, mint a prózát és jobban megmarad az emlékezetünkben. Nekem is, ha a hun-magyar mondák jutnak eszembe, legelőször Arany János balladáira gondolok. Manapság kevesen vállalják fel ezeknek az ,,ős cd-nek" a legyártását, pedig a magyar lélek könnyen ráhangolódik és a kollektív emlékezet is könnyen megjegyzi. Persze nehezebb műfaj is, mint a modern versírás. 🙂
Én is fejlesztgetem magam a léchez, mert elég magas. De nem baj, csinálom. Ha nem viszem át, átbúvok alatta. :)))
Üdv.: Alberth
Kedves Kata!
Köszönöm a visszaigazolást, mert épp attól tartottam, hogy ez a vers a hossza miatt talán unalmas lesz.De így már nyugodtabb vagyok. Lehetett volna még tovább is írni, csak ledobtam a végét, pedig még szó volt a lakomáról és arról, hogyan kísére Attila a delegációt a Tiszáig. 🙂
Na nem baj, van még egy hasonlóan hosszú versem, a Hortobágyi életképek. Azt is behozom, ha igény van rá. 🙂
Üdv.: Alberth