Attila fapalotája

Hajdanában, egykor régen
A négyszáznegyvenkilences évben…
Más idők jártak még erre
Hős napok a hun emberre…

Míg Attila nagy hun király
Követséget Bizáncból vár.
Priscos Rétort – mily szerencse,
Hogy sorsa idevezette.

Mert sorsa idevezette,
S mindezt papírra vetette.
Az utat is feljegyezte.
Nékünk emléket szerezve.

Theosodiustól küldött követséggel,
Ide igyekezvén, jöttek nappal, éjjel.
Buda özvegyénél pihentek keveset,
Végre megérkezvén mindent feljegyezett:

Attila városa, hol ég-föld határos,
A nagy rónán fekvő fejedelmi város.
Mint óriás falu, úgy tűnik Priskosnak,
S úgy mindazoknak, kik Bizánchoz szoktak.

Azért királyszék ez, jelzi katedrális,
Utcáin nem ritka az emeletes ház is.
Bástyái is vannak, lápos veszi körül,
Ha veszély támadna, a nép itt tömörül.

Köntös gátján is túl a város határa,
Mióta laknak itt, nincs adat se rája.
Ám a királyi lak ettől messzebb vagyon,
Szemlátomást azért nem is olyan nagyon.

Dereng a Látókép, s ott a fapalota,
Ez itt a vidéknek legmagasabb foka.
A nagy katedrális úgy van méretezve,
Hogy tornyának csúcsa fenn van az egekbe'.

Mégis lába alá vetve a nagy hun királynak
Küszöbvonalában fapalotájának.
Innen a Látókép, hisz itt mindent látni,
Mert várost, s a tájat belátja akárki.

Etellaka e hely, mert királya lakja.
Udvartartásának ez vagyon alapja.
Köréje települt apraja és nagyja,
S itt a fapalota… Attilának lakja.

Csodálatos e vár, a gerenda és deszka
Úgy vagyon illesztve, sehol nincs hézagja.
Sok, sok fényes tornya, több étterem benne,
Vágy rá az idegen, bárcsak vendég lenne.

Cifra palota ez, pompa és kényelem,
A királyné része még kecsesebb elem…
Ízlésben, s kellemben hiányt nem szenvede,
Szép domborművekkel, s faragvánnyal tele.

A teteje nyugszik négyszög oszlopokon,
Mik gondosan metszve vannak oldalukon.
Köztük léc-sor feszül, folyosó fut végig,
S boltozata vagyon annak, tetejéig…

Erős kerítése áll, mint vár délcegen,
Inkább látványért van, mintsem hogy védelem.
Roppant területű elkerített résszel,
Ez királyi udvar… felérhetjük ésszel.

Mindenfelől házak terpeszkednek köré,
De egy sincs oly rangos…, egyedül az övé.
Főtisztek laknak itt, s udvartartás vagyon,
Onegesius laka különbözik nagyon.

Ugyanis az övé különb mint az átlag,
Dísze fakerítés, de tornyot nem láttat.
Nem messze emellett fürdő építve itt,
Pannóniából vette e mester köveit.

Hol Kadarcs vize folyik, közelben van Elep,
E folyó kanyargós, jelentése kegyes…
A Kösübe tartva, bekerít egy teret,
Melynek Kőudvara szakrális hely lehet.

Kövei oly szentek, ha jőnek jeles napok,
Rítust tartanak ott Kádár s táltospapok.
Ilyenkor megtelik a kőudvar útja,
Közepében vagyon az áldozókútja.

Kevéssé nyugatra, innen nem oly messze,
Zelemér terül el… meg Zelem-erecske.
Kis patak-ér mellett településféle…
Hol Attila herceg gyermekkorát élte.

Rövid ez az idő, s hamar félbe szakadt…
Messze földre vitték, s évekig ottmaradt.
Cserébe érkezett ifjú Aetius Rómából
A császár rokona, hercegi családból.

Míg Attila herceg Bolognában művelődött,
Aetius Zeleméren, s Etellakán nevelődött.
Akkor még e szokást üdvösnek találták.
Így ismerték jól meg egymás kultúráját…

Ellenfelek lettek, ez már más történet,
Csillagokban írták, így hozta a végzet.
Fapalota helyén csak egy csárda vár most.
De meg mindig fennáll a királyi város!