Szilaj verőfényben pillekönnyen szárnyalsz lebegve,
lábad nem érinti a szutykos, bemocskolódott földet.
Véled, világod érinthetetlen,
fesztelenül feledhetetlen.
Csend.
Rend.
Mégsem, durva szavak zúzzák be az égi kirakat ibolya ablakát,
lezuhansz a földre, üvegszilánktól véres vicsorra húzódik a szád.
A benned élő béke leválik, mint a salétromos, pergő vakolat,
hátadba tőrt állít, lemészárol fagyos ölelésével egyetlen mozzanat.
7 hozzászólás
Kedves Angyalka!
Nagyon tetszett elmélkedésde!
"Durva szavak kitörik az égi kirakat ibolya ablakát"
Gratulálok:sailor
Szép estét!
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy nálam jártál és örülök, hogy tetszett a vers! Sajnos mostanság nem sok jó történik, így borúsabb versek születnek.
Üdv. Szilvi
Szia, ezer éve nem jártam erre, csak most tudom megköszönni, hogy nálam jártál. Mostanában nincs ihletem…. Szépeket és jót így az ünnepek közeledtével! Üdv. Szilvi
Gratulálok
szép elmélkedésedhez,
elismeréssel, tisztelettel.
jó egészséget kívánok.
Zsuzsa
Szia, köszönöm, hogy itt jártál nálam! Üdv. Szilvi
Tetszett…
Szia, rövid, velős hozzászólás
Köszönöm! Üdv. Szilvi