Szívemet elrabolva, összetörve
átadtad magányod súlyát nekem.
Házamból az utcára kilépve
a falakat magammal már én cipelem!
Szerelmünk egykor e köveket ledöntötte,
de mire a szél elvitte a romok porát
e kövek engem vettek börtönként körbe…
Te szabad lettél! Tied lett a világ!
11 hozzászólás
Kedves Éjkirály
Szomorú soraid szívhez szólnak. Mindenki érezni fogja aki szeretett már igazán.
Szeretettel:Hekaté
Kedves Hekaté!
Köszönöm. Sajnos az, akinek írtam mégsem fogja ezt olvasni; így tudni sem, hogy milyen mély sebet ejtett…
Köszönettel:Élykirály
A szerelem elmúlása is egyfajta halál. Az ember legalábbis érezheti úgy, hogy nincs tovább, s hogy a fájdalom terhét egyedül ő cipeli… Az a jó, ha ki tudjuk írni magunkból…
Szép vers, gratulálok! Klári
Kedves Klára!
Nagy igazság, amit írtál. A terhet valahogy mindig csak az egyik személy viszi tovább… és tényleg! Nagyon jó, hogy ki tudjuk írni magunkból… de attól a magány fájdalma mindig megmarad.
Tisztelettel: Éjkirály
Kedves Klára!
Valahogy mindig csak az egyik személy viszi tovább magával a magány terhét
Tisztelettel Éjkirály!
Szép verset írtál az elmúlt szerelemről.
Szeretettel gratulálok: Ica ( oroszlán
Köszönöm kedves Oroszlán! Örülök, hogy tetszett a versem.
Tisztelettel: Éjkirály!
Aki szeret, soha sem felejt, szép verset írtál kedves Éjkirály !
Szeretettel: Zsu
Kedves Éjkirály!
Előbb vagy utóbb te is megszabadulsz ettől a tehertől. Csak idő kérdése, és persze azé, hogy az ember életében vajon beköszönt-e egy új szerelem. Üdv. Szilvi
Nagyon szép ez a vers. Jó erővel tartottad benne a fő motívumot, nagyon fogott. A vers tömörségében is rendkívül kifejező, a személyes szál is erős benne. Nagyon tetszett a vers fegyelmezettsége, rímei is.
aLéb
Kedves aLéb!
Nagyon tetszett, hogy szakértő szemmel olvastál. Építő számomra minden értékelésed.
Tisztelettel:Éjkirály!