Végigsimítottad hátamon a kezed.
Jó volt, igazán.
Búcsú volt, kár hogy én akkor
ezt még nem tudtam.
De te búcsúztál.
Megcsókoltál
és azt ígérted:
"holnap látjuk egymást" !
Pedig tudtad, hogy nem.
Te búcsúztál mindeneddel.
Ott, a kapuban
– egy idegen kapuban,
idegen helyen-
csak neked volt nagy a pillanat.
Nekem csak most az,
most hogy már tudom:
az a búcsú ideje volt.
Akkor ott te elköszöntél örökre
– szóban csak pár órára-
és elloptad tőlem
a lehetőséget,
hogy én is elköszönhessek
– és ne csak pár órára-.
Megloptál.
És ezt meg nem bocsátom neked.
Augusztus 19.
By flora