Augusztus végén a nyár már fáradó,
strandruhája kopott, kék szeme átható,
napbarnított keble piheg a melegben,
úgy tekint ránk újra, mint egy ismeretlen.
Ma még a vendégünk, de szabódik egyre,
nem marad fenn velünk, korábban fekszik le,
késő délután már álmos fénylő arca,
lepihenni tér, ha árnyék vetül rajta.
Természet szép lánya, búcsúzunk hát tőled,
tudjuk menni készülsz, hír sem jön felőled,
míg fel nem kel újra érkezésed napja,
vár rád az emberek apraja és nagyja!
Kérünk hogy maradj szép, míg időd marasztal,
érleljél gyümölcsöt, roskadjon az asztal,
hűs vizeink partján varázsolj hőt, nyarat,
s kellemes emléked télen velünk marad!
4 hozzászólás
Kedves Albert!
Tetszik a megszemélyesítés, hogy érett asszony a nyár. De talán még nem kell búcsúzni tőle!
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Csak lassacskán, óvatosan búcsúzkodjun, bizony, mert még vissza-visszatér a nyár…
Üdvözlettel: alberth
Kedves Albert!
Engem is mindjárt megfogott, hogy az augusztust megszemélyesítetted. Még szép és kellemes szokott lenni eme hónap, sokszor meleg még a tavak, folyók vize, nyaralásra is megfelel. Ha utána eljő a szeptember, bizony mondom, annak végén már kilel a hideg. El kell felednünk a meleget, szép nyarat, augusztust, mert utána jő a fagyos hideg, rövid napok, hosszú sötét esték…
Persze, a télnek is van szépsége, mégis borzongva várom utána a szép tavaszt és meleg nyarat.
Élvezettel és szeretettel olvastam szép versedet.
Szeretettel: Kata
Igazad van, kedves Kata! Máris borzongató idővel köszöntött be a szeptember. Ám a hétvégétől úgy hírlik, hogy visszatér a nyárias idő. Már alig várom ismét hogy melegen süssön a nap!
Szeretettel: alberth