Hiába zöld a táj, már búcsúzik a nyár…
hiába pompázik virágoktól a határ,
eljött az ősz már…
Szárnyukat bontják a fecskefiókák,
a házak körül repülni tanulnak,
vígan csivitelnek…
Búcsúznak a fecskék, szállva-körözve,
csapatot alkotva, nagy útra készülnek
itthagynak bennünket.
Hosszú úton repülnek, ismeretlen
tájak fölött – itt-ott megpihennek,
minket nem felednek.
Gólyák is elmennek melegebb tájra,
gomolygó felhőkben fáradtan szállva
érnek új hazába,
ahol melegebb égtáj lesz otthonuk.
Hideget nem bírják, ezért vándorolnak
el a költöző madarak.
Füsti fecskék már nem csivitelnek,
ereszalján maguk után – nekünk
üres fészket hagytak.
Kéményeken a gólyafészkek kiürültek,
ez évben nekünk már nem kelepelnek;
csendes lett a táj…
Nem tehetünk ellene, ez az élet rendje.
Vigasztaljon minket, hogy jövőre
ismét itt lesznek.
12 hozzászólás
Kedves Kata !
Én titkon, már most visszavárom költöző madarainkat. Persze mindennek eljő az ideje. Az utolsó versszakod ismét itt lesznek:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Maiaetta!
A fecskék és a gólyák részéről szép szokás, hogy ősz előtt mindig elmennek máshová nyaralni, s amikor nálunk tavaszodik, ismét megjelennek…
Ebben az évben, aug. végén éppen kinn ültem a virágos erkélyemen, akkor készülődött, verődött össze fecskeraj, sokáig figyeltm, ahogyen szálldosnak, csoportosulnak, röpködnek a levegőben. Talán a volt az utolsó napjuk.
Köszönöm a látogatást.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Jó, hogy vissza jönnek.
De vannak madarak, akik később indulnak, talán mert kíváncsiak egy kicsit az őszre is.
Kedves vers.
Tetszett.
Üdv: József
Kedves József!
Tudom, a vadkacsák, vadludak, s ki tudja, még mások is… Ők talán tovább bírják a hideget. Csak nem tudom, melyik naptár szerint döntik el, mikor kell elindulniuk? Amikor láttam, hogy kezdenek csoportosulni a fecskék, mindjárt gondoltam, hogy közeledik az idő, s nemsokára elmennek. Csodálatos ez a madaraknál. Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Kata
Kata kedves!
Igeeeen!… valóban ilyen minden, még a szívünk is elcsendesedik. Hogy ez jó vagy sem, azt nem mi dönjük el, mindenkinek mást jelent az Ősz, nekem mindig rátelepszik a szívemre ez a csodálatos évszak.
Gratulálok szép versedhez!
Szeretettel: pipacs
Kedves Pipacs!
Változó, van, aki nem szereti az őszt, én a gyönyörű színes fák lombjai miatt kedvelem, s persze, ha szép napos idő társul hozzá. Köszönöm kedves szavaidat és az értékelést, a csillagokat is!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Bár én úgy tudtam, hogy a gólyák mennek el augusztusban, és a fecskék csak szeptemberben kelnek útra, de ez nem von le semmit a nyárbúcsúztató versed szépségéből.
Szép versedet örömmel olvastam, igen, megvan minden évszaknak a maga szépsége, varázsa, de azért én is bízom benne, hogy lesz még vénasszonyok nyara!
Váltják egymást az évszakok, de mindből szívemben őrzök egy darabot…
Judit
Kedves Judit!
Abban igazd van, hogy mikor szoktak elmenni a fecskék. Ebben az évben sok minden másként volt, mint máskor. Azonban amikor én írtam a versem augusztus végén, kimondottan készülődtek… hosszú órákig figyeltem, mert éppen volt ebédem, nem kellett főzni, kint ültem és olvstam az erkélyen, s ott szálldostak le-föl mellettem sokáig. Talán megérezték a szeptembe eleji hidegeket, amikor nyitott ablak mellett aludva úgy fázott a lábam, hogy a téli takarót kellett elővennem…
Köszönöm a látogatást, szép szavaidat és az értékelést. Örülök, hogy itt voltál.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Soraid nyomán életre kel az augusztus végi táj. Igazad van, bár most elrepültek a madarak, de jövőre visszatérnek.
Szeretettel: Eszti
Esztike, köszönöm, hogy meglátogttál
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Versed igazi nyárvéget jelenít meg, nagyon szép képekkel ábrázolva az elmúlásnak ezen kissé sokunk számára fájó törvényét. A vígaszt az utolsó versszakban kedvesen fogalmazod meg nekünk, vagyis olvasóid számára.
Örülök,hogy olvashattam! Üdvözlettel: Zoli!
Kedves Zoli!
Köszönöm a látogatásodat, az értékelést. Én szeretem az őszt, persze jobban örülök, ha többet süt a nap, mint most, hogy folyton esik az eső. De ez az egész év ilyen volt.
Szeretettel üdvözöllek: Kata