Hold búj pajkos felhők mögé,
cinkosan rám kacsint.
„No lám, itt van, te meg Ővele,
Világ marad most kint!
Ne izgulj tudod, nincs miért,
a dunna betakar,
csinálhatod vele, mit csak szeretnél,
de csak azt, mit Ő akar”…
„Na jó, na jó, csak semmi gáz”!
Nyitok az éjre ablakot,
Perseidák ékkövekként hullnak a Földre,
bámulom őket, magam vagyok.