Avar

Ma ködköntösben ébresztettek a fák
lábaik homálymeséket súgtak
madársereg bújt a kopár ágak között
tollaik árnyékot és fényt borzoltak
roskadt a szellemhordó ég
a szivárvány gomolygó
füstje aposztrofált a szélről
fekete iszap a föld pora urnában ül
sártapadó csizmám
mélyed a mocsár szívébe
ragacsos pillanat a fonnyadó fű
hirdeti izzadó tenyeremben
a rothadó avar ígéretét.