nem múlik el soha. Az én szeretetem olyan,
mint az idő: határtalan és örök.
Még akkor is, mikor
úgy tűnik, megáll,
visszájára fordul
vagy
megszűnik létezni.
Akit én szeretek, soha
nem érezheti magát elhagyottnak.
Az én szeretetem ott lebeg az életed felett.
Nem menekülhetsz. Én maradok. Létezem, és
nem szűnök meg szeretni téged.
10 hozzászólás
Szia Poppy! Tetszik a versed! Jól látom, hogy egy homokórát formáz, vagy csak beleképzelem? (bár a
“Még akkor is, mikor
úgy tűnik, megáll,
visszájára fordul
vagy
megszűnik létezni.” sorok megerősíteni látszanak az érzésem..)
Szép vers. Olyan Poppy-s. 🙂 A formája a végtelent hivatott mutatni? (Bár ahogy nézegetem, homokórára is hasonlít.)
Nekem az igazi versben van némi rím is, még ha szabad is.
Sziasztok! Köszi a hozzászólásokat. Szerintem a rím nem feltétlenül a vers kritériuma, de persze tévedhetek is. Ami a formát illeti, spontán jött, nem gondolkodtam rajta, de így utólag van benne valami, hogy homokórára hasonlít. 🙂
Üdv, Poppy
Hú, nekem is teljesen a homokóra ugrott be, főleg, a “fordul”, meg a “vagy” szavak miatt…De ha elvonatkoztatok a formában rejlő plusz tartalamtól, akkor is nagyon tetszik. “Az én szeretetem ott lebeg az életed felett.” – ez nagyon szép, és leheletkönnyű.
A vers definíciójában meg nincs benne, hogy rímeljen…Nem kell visszariadni egy rímtelen verstől…Ugyanolyan esélyekkel indul, hogy “jó vers legyen” mint egy rímektől szeldelt…Az a fontos, hogy mit ad az olvasónak.
(Tudom, hogy nem ide tartozik, de ez ugrott be. A Holt költők társaságában rajzolnak fel az elején irodalmi mérce grafikont, hogy mitől értékes egy mű… Haláli az a jelenet.:))
Azt hiszem, sokat beszéltem. A lényeg, hogy nekem tetszik! Gratulálok!
Gyönyörű!
…
Kini
Kedves Poppy!
Bár azt írod, nem szándékos a versed formátuma, mégis, én úgy érzem, a tudatalattid dolgozhatott az ügyön!:-))
Így, vagy úgy, mindenesetre gratulálok, nagyon jól sikerült!
Üdv:dodesz
“nem szűntem meg téged szeretni” – ez valahogy nem áll jól a versben… magyaridegen hangzása van.
ha az idő határtalan és örök, akkor nem áll meg (és nem szűnik meg létezni) – képzavar.
Kedves Poppy! Érdekes a vers formája, kitárulkozva nyitsz, majd összezársz a közepén, s a végére újra nyílik az érzelem, mint egy rózsa. Az érzés, mit átadsz ezzel a formával élmény. S a gondolat pedig nagyon lágyan fut a sorokon.
Gratulálok és nagyon Boldog Új évet kívánok!:)
Kedves Poppy,szivbol gratulalok e csodas alkotasodhoz.Kivanok jo eleterot&kellemes nyarat,hogy meg sok ilyen szep alkotasod szulethessen.Sankaszka-a messzi tavolbol…