Az ágy

Nos lám, az ágy nagy, jó, puha és barát.
Rá hogyha lépnek fájva ropog-recseg.
És hívogat és hívogat. Jajjj…
Légyen ez ágy közösünk.Tiéd is.

Mostan befekszem, benne szeretkezés-
aztán elalvás, így nem akarni, nem
hallgatni, nem érezni és nem
tudni, nem is cselekedni semkit.

Mostan befekszem, benne szeretkezés-
aztán elalvás, meglehet álmodás.
Azt álmodni éppen, hogy élünk
s fölriadok, mivel úgy vonyít az-

újabb gyerek. Sőt már fel is ült, ime:
kedvenc kiságyban. Most mi legyen vele?
Nem kell megetetnem, talán nem,
csak beleültetem a fotelba.

Olvasd a Platónt és a Homért is el!
míg én eközben gyártom a sok csomó
bölcsőt az örökkévalóknak.
Fáradok és belemegbetegszem.

Fekszem tehát itt, a betegágyban. Jó!
Szintén nagyon nagy jó puha és barát.
Ám meg ne ijedj, nem halálos
ágy bizonyára. Tovább csinálom
most azt a bölcsőt, és befejezve kész.