Az alkony árján már köd hull
szépen csendben, mint hűs lepel,
és hallgat a táj szótlanul,
míg engem oly béke lep el.
S mint ballagok a ködön át,
mellettem halad az idő,
hallgatva múltnak sóhaját,
legyez a szél, az éledő.
Bennem sóhajt az árvult múlt,
felrémlik egy tűnő tavasz,
s látom magam, mint halványult
ifjút, ki oly rég volt kamasz.
Óh ifjúság, te tűnt vadon!
Oly messze jársz, tőlem távol.
Lásd, most merengek szavadon,
szívemben meglellek bárhol!
Ott még ifjú vagyok mindig,
mint kicsiny, vénülő gyermek,
akihez már könnyek pedig
lassacskán alig illenek.
Az alkony árján már köd hull
szépen csendben, mint hűs lepel,
és hallgat a táj szótlanul,
míg engem mégis könny lep el.
6 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Nagyon szép elmélkedés,felsorol mindent amit értéknek
tartottál-tasz!
Különösen az ifjúság integet az emlékek albumából!
Az utolsó elötti rész nagyon,nagyon jó fejezi ki,
a mostani helyzetetet!
Szép estét:sailor
Kedves sailor!
Elnézést kérek a késői válaszért, hogy most köszönöm
meg értékelő olvasásod!
Hálás vagyok kedvességedért, s ritka emberi mivoltodért
ki oly mély érzésű ember vagy kinek bensője telve van
Szeretettel!
S van e ennél nagyobb kincs, hiszen így lettünk megteremtve
csak mégis ragyogni vissza oly kevesen mérik.
Üdvözlettel köszönve látogatásodat értékelve jöttödet!
Zoltán Kaposvárról!
Akartam írni, "oly kevesen merik".
a nostani helyzetet
akartam
Kedves Zoltán!
Majdnem sírtam én is, messze kalandoztam gondolatban.Köszönöm az élményt!
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Köszönöm olvasásod, s szívhez szóló szavaidat!
Elnézést a késői válaszért, most vettem észre, hogy
nem voltam kellően figyelmes!
Szépeket e léthez értékelve, jót, s a rosszat is, mert
mindenből van lehetőségünk tanulni!
Üdvözlettel Zoli